A nyomtatott grafika története és technikái

Előszó

A művészeknek mindig is igényük volt a tudásuk rögzítésére.
A sokszor idézett középkori szerzetes, Theophilus traktátusai, a De diversis artibus vagy a közismert Schedula diversarum artium sokáig az egyetlen gyűjteményes gyakorlati kézikönyve volt a középkor művészeti technikáinak. Mégis meg kell említenünk a sokkal korábbi keresztény munkákat, mint például a Luccai Kéziratot, a Compositiones variae-t a VIII. század végéről, Plinius feljegyzéseit vagy Heraclius De coloribus et artibus romanorumát. Theophilus művét azért is illő említeni, mivel szerzője maga is igen járatos volt a művészetek terén, csakúgy, mint e könyv szerzője. A bencés szerzetes XII. század eleji gyűjteményének sokszorosan kifejtett célja a tanítványok, a kézműves, céhes ipar utánpótlásának nevelése, egyfajta tankönyv összeállítása.
Ez a könyv is, miközben bevezet az európai sokszorosító grafika öt évszázados csodálatos és izgalmas történetébe, mindvégig hű marad kitűzött céljához: a megszerzett szakmai tudás átadásához.
A mű mindazokat a technikákat ismerteti, amelyek alapja, hordozója egy kínai találmány, a papír.
Négy nagy kérdést vet föl a könyv: ki, mire, mivel, hogyan alkotott?
Válaszként kiváló műalkotások bemutatásán keresztül a szerző bevezet minket a magasnyomtatás, a mélynyomtatás, a síknyomtatás, a szitanyomtatás rejtelmeibe. A nyomtatott vonal társadalmi igényt szolgál: az egyedi, egy példányban létező művet nyomat formájában eljuttatja az emberekhez, és mivel több példányban létezik, az esztétikai érték mellett az információ átadását is szolgálja - gondoljunk akár a középkori játékkártyákra, akár a Képes Bibliára vagy a Biblia Pauperumra. A nyomtatott grafika csak a XVI. század vége felé vált el igazán a kézművességtől, a derekas céhes ipartól - olyan nevek fémjelzik e művészi szándékot, mint pl. Dürer, Rembrandt -, azonban mindmáig kísérti a nyomtatott grafika műfaját a reproduktív jelleg. Vissza