Szentendrei képzőművészet évszázada II.

Előszó

Nehéz olyan katalógushoz előszót írni, amely olyan kiállítást dokumentál, amely már több mint fél éve bazárt, és amelynek anyagát nem e sorok írója válogatta össze, hiszen óhatatlan, hogy ne merüljön fel egyfajta kritikai hozzáállás. Úgy érzem, mégsem feladatom, hogy véleményezzem a kiállítás esetleges hiányosságait, mivel maga a tárlat egy áthidaló megoldás és egy remek ötlet eredményeként született meg.
Heroikus küzdelmek után Szentendrén a MűvészetMalom megalapításával, egy régi malom épület felújításával s átépítésével az elképzelések szerint végre lehetőség nyílott arra, hogy egy helyen legyen látható szendtendrei művészet a század elejétől napjainkig a maga tendenciáival és változásaival együtt. Szentendre kisvárosi létének, szűkös gazdasági keretinek ellenére gazdag és a hely szelleméből táplálkozó művészeti múlt és élet bontakozott ki, és jelentett hagyományt az újabb művészgenerációk számára. Erre a kisvárosra települt rá a megyei múzeumigazgatóság, ami a hetvenes-nyolcvanas években egy jellegzetes kismúzeumi rendszerkiépítésével terjeszkedett tovább, és az akkori kultúrpolitika több esetben Szentendre művészeti hagyományától idegen képzőművészeti anyagokat erőszakolt ide. A Szentendrén egymás után megnyíló kismúzeumkok léte mindig is nagy vitát váltott ki nemcsak a szakmai közvéleményben, de a város lakói körében is. Hol van a szentendrei művészet, miért nem láthatók a közgyűjteményben, de elsősorban a szentendrei Ferenczy Múzeum raktáraiban őrzött műalkotások? Vissza