Előszó
Mindig csodáltam a mondanivalójukat könnyedén megfogalmazó embereket. Nem a sok beszédűekre gondolok, hanem azokra, akik közölnivalójukat magától értetődő természetességgel arányosan fogalmazzák meg, akik pontosan megrajzolnak egy jelenséget, vagy eseményt, miközben azokról a szubjektív benyomásokról, érzelmekről is hű képet adnak, ami "ott belül" van. A velemi műhely történetére visszaemlékezve ez az egyik gondom. A másik hasonló a fentiekhez: mi fontosabb vajon: egy közel húszéves történet pontosan adatolt jegyzőkönyvszerű beszámolója, vagy talán arról kellene inkább emlékezni, hogy a történetben szereplő emberek közösen végzett teendőik során hogyan váltak egymást megbecsülő barátokká?
A válasz nyilvánvaló az, hogy mindenről írni kellene..., hiszen ebben a történetben éppen az a legfontosabb tanulság, hogyan gyarapodnak emberségükben is azok, akik természetes anyagokkal és ősi mesterségekkel ismerkednek. Hogyan kezdődött a történet? 1975 tavaszán a Vas megyei Művelődési és Ifjúsági Központ népművészeti kiállítást szervezett Szombathelyen. Úgy tudom, ez volt az első alkalom, hogy a megye fafaragói munkáikat bemutathatták.
Az összegyűjtött anyag értékelésére, válogatására hívott meg Zsámboki Árpád az intézmény igazgatója és Beszprémy Józsefné népművészeti előadó. A zsűrizés akkori szokás szerint "nyitott" volt, ahol is a kiállításra munkáikat beküldő alkotók és a válogatást végző szak - emberek gondolataikat - véleményüket kicserélhették. Közel húsz év megszépítő táv - latiból sem tartozik kedves emlékeim közé ez az első találkozás. Kölcsönösen kínos pillanatokat éltünk át, a munkák túlnyomó többsége ugyanis kiállításra alkalmatlannak találtatott Nehéz volt ezt akkor megértetni, elfogadtatni alkotóikkal, hiszen mindenki ízlése szerinti legsikerültebb munkáit hozta, illetve küldte a nyilvánosság elé. Vajon miért nem jók kiállításra a gondosan kicirkalmazott díszítésekkel faragott fatányérok, díszdobozok, faragott képek, hiszen hasonlókat bőven lehetett látni a népművészeti - népi iparművészeti boltok kirakataiban? Vitára, gondolatok bővebb kifejtésére, példák bemutatására ott, válogatás közben idő nem volt. Feszült hangulatban váltunk el, azzal a tervvel, hogy kiállítás után újra találkozunk Velemben a Megyei Továbbképző Házban. Szó sem volt még akkor faragó stúdióról, alkotótáborokról, pedig ekkor már működött az országban néhány faragócsoport Győrött, Miskolcon, Debrecenben, a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának tagjai komoly eredménnyel működtek. A Népművelési Intézet Tokajban szervezett táboraiban mindinkább teret hódított egy friss, új szemlélet, mely másképpen értelmezte a néphagyományt, a népművészetet, mint az előző nemzedék. Idézzük fel első velemi találkozásunkat!
Vissza 
