Szentföldön

Előszó

Szent(al)föld? Szent-Pannónia?... Erdély!... s a Szeret-tere? Fölső-Magyarhaza? Magyar-tengermejjék? Mind-az-egész-haza?! Szentfölded: szülőhazád. Szentföld, szülőhaza. Hogy most aztán nekivágsz! (Misa-búcsú?)
-A Vagabundkorzó VII. kötetével zárom csavargókönyv-folyamom! Ha majd mód lesz rá (azaz: valaki hozzásegít, mert nekem nem futja ilyen utakra), elutazom Dél-Amerikába, Ausztráliába s a Szentföldre, Palesztinába. Elsőnek, csabai misszionárius segítségével, a brazíliai őserdő magyar telepeit, legfőként pedig Árpádfalvát keresem föl! - harangoztam be (mint rövidesen kiderült, túl hamar) a berekfürdői Kálomista Magyar Lelki Ház írótábori közösségének 2000-ben. Bele, s meg sem állsz. ...Nagycsanádig.
Majdnem úgy jártam, mint Makó vitéz, ki szentföldi keresztes hadjáratra indulva adriai kikötői csapszékig jutott, ahol annyira a dalmát kancsó fenekére nézett, hogy - csoda-e, ráadásul bizonyára némi hölgytársaság mellett lecövekelve - kis idő múltán Jeruzsálemban hitte magát. Vagy akár az a velencei szerzetes, aki szentföldi zarándoklatra szánta el magát, s akit a viharos Adria magyarhoni tengerpartra vetett, hogy (sugallatra?) meg sem álljon István király udvaráig, és a Szentföldet - mielőtt a Kelenhegyről letaszajtanák - Marosvár táján lelje meg. -Az egyik hülyére itta magát, a másikat meg valami szent érzés kerítette hatalmába. De hogy te mit keresel ebben a társaságban...? SZENT az a föld. Ez? Vissza

Fülszöveg

Sarusi Mihály csavargókönyv-folyamának, a Vagabundkorzónak eddig hat kötete jelent meg. A mostani, a hetedik a sorozat utolsó, záró darabja. 1993-ban (Szolnokon, a Jászkunság füzetek nevű sorozatban) látott napvilágot az első három kis könyv, 2001-ben (Karcagon a Barbaricum Könyvműhely kiadásában) a másik kötethármas. A „Vagabundkorzó"-ban az író a magyar világ fölfedezésére vállalkozik. Az Alföld, Erdély, a Felföld, a Dunántúl, a volt (adriai) magyar tengermellék, az egész Kárpát-medence és környékének magyarsága mellett az Európa távolabbi tájain s az Amerikában, Afrikában, Ázsiában élő magyar szórványok világa is megjelenik e sorozat írásaiban. A világ bármely részén járva is a hazai kérdések foglalkoztatják a zarándokutat járó szerző - hol költői, hol szociografikus, hol elbeszélés-számba menő - úti rajzait. A Vagabundkorzó záró, VII. könyvének a címe: Szentföldön. Ebben a munkájában az író a magyarság szűkebb hazájában, a Kárpát-medencében talál rá a maga szentföldjére - talán nem véletlenül a legmélyebbre a szülő és fölnevelő Alföldön merülve. A könyv azt bizonyítja, hogy - miként a szerzőnek, bizonyára minden egészséges lelkű embernek is - a szülőföld a legdrágább. Hogy mindenkinek megvan a maga Szentföldje... Melyet vagy meglel, vagy nem... Hogy az ember ott van igazán otthon, ahol minden utcasarkot, minden bokrot, minden emberi szépséget és gyarlóságot (föl) ismer... Vissza