Helytörténeti dolgozatok

Előszó

HELYTÖRTÉNET, VÁROSTÖRTÉNET ÉS REGIONÁLIS KUTATÁSOK ŰJ MEGVILÁGÍTÁSBAN
„Mindazon eljárás, amelyet ebben a kötetben közreadunk, azon a meggyőződésen alapul, hogy legnagyobb eséllyel a helyi egység (kutatása) segítheti a történészt nehézségei megoldásában " — olvashatjuk a Cambridge Group for the Study of Population and Social Structure kutatógárdája által írott módszertani könyvben.
Az idézett szimptomatikus megállapítás arra a széleskörű modern historiográfiai fejleményre világít rá, melynek nyomán megváltozik a történetírásnak a lokalitáshoz fűződő kapcsolata. A helytörténet par excellence történetírásként való felfogása, mert hiszen erről szól az idézet is, tudománytörténetileg abból veszi eredetét, hogy a hagyományos leíró-elbeszélő eseményközpontú történettudomány mellett helyet követel magának egy struktúrákban gondolkodó, analitikus eszközökkel élő történetírói szemlélet és gyakorlat. Ez utóbbi sajátlagos tárgya a gazdasági, társadalmi, sőt a politikai és tudati rendszerek szerkezeteivel mondható azonosnak.
A leíró eseménytörténet, melynek alanya — a politikum mindenkor viszonylag szűk szociológiai bázisa folytán — túlnyomórészt a társadalom uralmi és hatalmi pozícióit a maguk kezében tartó rétegeiből kerül ki, lényegében a köztörténet, az országos történet tárgyalására szorítkozik. A történetírás, ilyen irányú beállítottságából következően, hallgatólagosan akként kettőzi meg a történelmi valóságot — helyi és országos, vagy köztörténetre bontva azt, — hogy a kettő között a közlekedést, a szerves összefonódottságot nem észleli, s legfeljebb hézagosan, esetlegesen deríthet rá fényt. Tekintve, hogy a történelmi megismerés általa érvényesített szemlélete a politikum szférájához kötött, (következésképpen az abban való aktív részvétel bizonyos fokának elérése a kritérium, eszerint minősíti a társadalmi jelenségeket vizsgálatra érdemesnek, vagy a vizsgálat szempontjából mellőzhetőnek), a lokális, azaz a politikum alatti világ többnyire kirekesztődik látószögéből. Vissza