Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen

Előszó

Részlet a könyvből:
"Az előzmények Marosvásárhely bennszülött polgárai nem csekély büszkeséggel szokták emlegetni, hogy az ő szeretett városukat még Mátyás király emelte Zekelvásárhely néven Oppidum, azaz város rangra. Az „igazságos" renaissance uralkodó Bécs felé előnyomulóban Hainburg várát ostromolta éppen - 1482-ben - és az ostromló táborból bocsátotta ki első szabadalomlevelét, mely a város lakóit az országos vámfizetés alól, a falai közt élő nemességet a fejadó alól mentesítette és három országos „sokadalmat" engedélyezett a város számára. Még Mátyás uralkodása éveiben Vásárhely városa az önkormányzati jogoknak egész sorát vívta ki. A város polgárai között peres ügyekben a város tanácsa ítélkezett azontúl és nem Marosszék kapitánya. Piacán a szász városok kereskedői nem árulhattak. Lakói csak az ország határain belül tartoztak táborba szállani és mindennemű vámfizetés alól - Mátyás 1486-ban kelt rendeletével - örök időkre mentesítést nyertek.
Köztudomású, hogy ebben az évszázadban az uralkodók, - hogy hatalmukat az egymással vetélkedő, a központi hatalmat és az országos érdeket semmibevevő hűbérurakkal szemben megszilárdítsák, - a városok polgárságára igyekeztek támaszkodni. Mátyás hatalma már állandó hadseregre, a fekete seregre épült, melynek fenntartását állandó jellegű kincstári bevételek tették csak lehetségessé. A városi kézműves és kereskedő polgárság, ha az uralkodó védelme alatt a nagy hűbérurak gyakori rajtaütéseit, sarcilásait nem kellett elszenvednie, a kincstárral szemben rárótt kötelezettségeket készségesen viselte, az állandó hadsereg szükségleteit idejében előállította." Vissza