A sárga kezű leányok

Fülszöveg

A sárga kezű leányok is hozzá tartoznak a hatalmas munkásosztályhoz - gyárban, vegyi üzemben dolgoznak, robbanó anyagokat gyártanak. Kezükről sohasem kopik le a munka közben rárakódott sárga szín, ezért nevezték el őket így. Róluk még nem szólt író, eddig még nem kerültek be az irodalomban - Szentiványié az érdem, hogy megörökíti alakjukat. Nem nagyra törők, nem építenek maguknak légvárakat. Álmaikban is itt lent járnak a földön: tudják, hogy két sárga kezük munkájával kell megteremteniök boldogságukat. Az ő küzdelmeikből, verítékükből, szerelmükből és könnyeikből formázta meg a szerző ezt a regényt - a húszas-harmincas évek magyar munkástársadalmának regényét.
Egyszerű emberekről, egyszerű embereknek ír Szentiványi Kálmán, miközben "A völgy emberei"-ben útjukra indított sorsok fonalát gombolyítja tovább. Körképet rajzol ugyan a magyar társadalomról, s jóformán minden réteg képviselője megelevenedik a regény lapjain, de szíve szeretetével mégis a dolgozókat, a népet állítja a cselekmény középpontjába.
A konszolidálódott Horthy-rendszer és a gazdasági világválság éveiben küszködő-vergődő, hol lázadó, hol pedig megjuhászodó munkások mozognak itt a színen. Nehéz idők jártak akkoriban a munkásokra - sok-sok nélkülözéssel és megpróbáltatással kellett dacolniok, hogy megőrizzék igaz emberségüket és jobb jövőbe vetett hitüket. De hiába próbálták megtörni és megalázni, igaz érdekeik ellen fordítani a dunántúli telep munkásait, a völgy embereit - a csendesnek, nyugodtnak látszó felszín alatt szüntelenül kavarogtak és munkáltak tovább a világtörténelmi áramok. "Habár fölül a gálya s alul a víznek árja, azért a víz az úr" - Petőfinek ez az igaz és mély gondolata lehetne mottója Szentiványi könyvének. Vissza