Egy új egyházközség születése

Előszó

A könyvben olvasható események időszaka az 1945 előtti és az azt követő „nehéz" évekre tehető.
A kereskedelmi iskolai tanulmányának megkezdése-, érettségivel történt befejezése-, a gimnáziumi különbözeti vizsgák letétele-, majd a budapesti magyar királyi állami Berzsenyi Dániel gimnáziumban megszerzett érettségi után egy fiatalemberré érett debreceni diák elhivatottságot érzett lelkészi szolgálatra és beiratkozott Debrecenben a gróf Tisza István Tudományegyetem hittudományi karára, amelynek elvégzése után jogot szerzett lelkészképesítő vizsgák letételére, utána pedig lelkipásztori szolgálat ellátására.
Monorra történt kihelyezését megelőzően tizenegy gyülekezetben végzett helyettesítési-, segédlelkészi-, vallásoktatói szolgálatot. Ilyen szolgálati háttérrel, 32 évesen került Monorra Molnár János lelkipásztor mellé, akinek halála után tudatosult benne, és évekkel később tapasztalta, hogy az elhivatottsága, elrendeltetése (predestinációja) mit jelent, milyen eseményekkel és milyen tettekkel kell szembenéznie, mi ellen kell harcot folytatni az egyházközségen belül, valamint az egyházmegyei, -kerületi vezetőkkel és a püspökökkel szemben.
Harcainak témája nem öncélú kitaláció volt, hanem éppen az előbb felsorolt egyházi vezetők által hivatalosan kiadott és az egyházközségeknek megküldött rendelkezések elvégzése, betartása és betartatása. Szentjóby Szabó Zoltánnal egyet nem értők, akadékoskodok és az előbbiek által befolyásolható személyek váltották ki azokat az eseményeket, vitákat, amelyek egyesek szemében és érzésében ellenszenvet, ellenállást szültek és tanúsítottak. Az egyet nem értők és a más nézetet vallók, az idegszálak feszítésével a végsőkig ellenálltak, valamint megakadályozták a református egyház különböző szintű vezetői által előírt rendelkezések végrehajtását. A Monor-Kistemplomi Református Egyházközségben 1999. augusztus 20-án megtartott hármas emlékünnepség betetézte az évtizedekkel azelőtti, az előbbiekben vázlatosan említett előzményeket. Vissza