Divertimento

Fülszöveg

"Wolfgang az ablakhoz ment, egyik karjával bágyadtan félretolta a nehéz függönyt (sóhaj volt selyemből). Az énekesek riadtan néztek egymásra: nem próbál itt Wolfgang valami lehetetlent? Legrejtettebb, legmagányosabb érzéseit próbálja álomszerűen felidézni, és közben játszani is akar? Wolfgang rögtön megérezte, hogy a színészek mitől félnek, és anélkül, hogy feléjük fordult volna, simogatóan, tárgyilagos, társalgó hangon mondta: "Vannak pillanatok, mikor a nagykomédia és a sírnál komolyabb őszinteség egyértelmű lesz. Talán egész életem egy ilyen különleges pillanat volt."
"- Ez tudniillik: zene - mondta szúrósan a meztelen keblű dáma.
- Itt minden a maga helyén van - látja? Most az egyik görög hős szomorú: hallja, hogy zokognak a csellók?
- Remek - mondta pityeregve a balerina, és elővette zsebkendőjét, hogy könnyeit letörölje."