Orpheus 6.

Tartalom

II. Az Orpheus 6. füzetében («Vallomás és bábjáték»)
Miután eleget bölcselkedett a Jelenések fölött, megírja, hogy milyen dombormű született belőle 1-2
amint a «roitológiai» domborműhöz a Jelenéseket bújta, úgy a «természeti»-hez a Natura Naturans című természettudományos könyvet, és ezt is kommentálja 2-13
a hegyek évmilljós csigaházak romjai 2- 3
a természet örök átmenetei és szerepcseréi 3
a természet alapjelensége, hiába, a rablás és gyilkolás 3- 4
természeti törvények és erkölcsi törvények: azonosak? ellentétesek? 4
a tetemek sorsa és a halál tudata 4
az igazi bölcselet meghatározására a giliszták szerelmének tanulmányozása ihleti 6
minden lehetséges a természetben: a változatok végtelenek; a tudás teljes viszonylagossága 5- 6
ösztön és lélek, reflex és nagy-gondolat: nem viszonylagosak-e szintén? 6
a halál elmosódó körvonalai: világító hal-tetem 6-7
a természet nem az emberért van 7
lehelletszerű növények szívósabbak, mint a mamutok 7
«bonyolultság» és «egyszerűség» kérdései 7-8
mi marad a természet régi, mitologikus, és modern, tudományos értelmezése után? 8
egy vergődő madár a radványi Parkban 8-9
mi a szeretet? vegytan? eszményiség? 9
az átmenetek kérdése a természetben 9
nevetséges a gyakorlati észt és a bölcselkedést egymás ellen uszítani 9
az ember a teremtés koronája vagy sajtóhibája? és ami ebből következik 9-10
ismét a haldokló madár a radványi Parkban 10-11
alkotni vagy pusztítani tud jobban a természet? az élet ereje fontosabb, mint a táplálék 11
egy tengeri állat furcsa palotája, - talán a viszonylagosság Pagodája lehetne 11
víz 11
«szak»-tudás és «műkedvelés» különbségei jelentéktelenek, ha nagy kedélyről és nagy agyvelőről van szó 11-12
a növény vagy az állat hord-e többet a természet titkaiból? 12
a «fölösleges» bonyolultság, a kerülő utak és tétovázások a természetben 12-13
az «én» fogalma is mily nevetségesen viszonylagos: egy groteszk példa 13
ami az emberben «idegbaj», az egy ősállatban éppen az ős-egészség 13
az ösztönök vagy mind egybefolynak, vagy véglegesen elszigetelődnek 13
ahogy a Jelenések-et kísérő bölcseleti széljegyzetek után eljutott a célhoz, a «mitológiai» dombormű tervéhez, úgy a Natura Naturans kommentárjai után is vázolja a «természeti» dombormű tervét 13-14
a szerző elmondja, mi vezeti a történelmi álarcok felé: miért él «Orpheus» Brunelleschi, Borgia Ferenc, Tudor Erzsébet és más efféle szerepekben? 14-20
Habsburg-emlékek 14
művészet? nem művészet? halkuló kérdések 14-15
az örökké egyforma ember a változó századokban: csak alkatok vannak, eszmék nincsenek 15
félénkség, bujkálás 15-16
gyermekes grimaszozás 16
ideges mimikri, teljesség, színészkedési kényszer 16
az értelem természetes fölényeskedése, «frivolsága» 16
az értelem gúnyolódik a fettek fölött, de a szív mégis vágyódik utánuk 16
inkább történelmet, mint irodalmat 16
halálfélelem 16-17
hervadó család utolsó sarja 17
az Egyház kizárólagossága 17
Velence minden 17
a próféták történelmi szemlélete 17-18
a történelem egészségesen kompromittálja a leegyszerűsítő bölcseleti rendszereket 18
se történelem, se filozófia - legjobb az: ábrázolás 18
a természet évmilljóinak távlatából értelmetlen dolog a pár évezredes történelemmel kapcsolatban anakronizmusokról beszélni.. 18-19
szerény humanizmus 19
a bölcseség egyszerű körvonalai 19-20
«mindenki csináljon mítoszt a maga életéből», - az Orpheus alakjai is ilyen «szubjektív istenek» 20
ezen tervnek megfelelően a szerző elvezet a radványi Parkba, ahol jelenlegi filozófiája (egyszerűbb név kellene) megérett és kialakult 20-33
a lankák és lejtők válfajai 20
dzsungel és kifinomultság 20-21
a föld puhasága 21
a kakuk 21-23
zárt vagy nyílt? sziget vagy tenger? 21-22
bolyongás az esőben 23
szabadság, nagy térségek; semmi művészet nem kell a fűben, a tücsök mellett 23-24
magántulajdon és evangélium: a tó, a békák, a szomorúfűzek; távol, távol az irodalom világától 24-26
a kis ágak a kazlak tetején 26
kerti Miatyánk töredékei 26-27
az óriás fenyők 28
egy séta térképe 28
kék szitakötő és fekete pillangó 28-29
egy lovagló pár reggel 29-30
az ember sokféle ellentmondó vágya 31
lelkünk élete a növények formáit folytatja: ugyanaz a vegytan, ugyanaz a mozgás 31
erdei-fenyő és luc-fenyő 31
nyitott ajtók éjjel 32-33
talán minden érzés alján csak egy alap-érzés van, valami előjeltelen «egyetemes intenzitás » 33
a Park szépségének mitológiai játékokkal hódol a szerző: az elemzés, az idegek jólismert törvénye szerint, átcsap kép-orgiába. 33-38
a Nap kelepcébe csalja a Holdat; a bosszú 33-38
a kissé ditirambikus mitológiai közjáték után a szerzőnek kedve kerekedik néhány azték hitrege alapján a mitológiák egyetemes kellékeit leltározni és tőlük elbúcsúzni 38-47
öngyilkos istenek 39
az örök kígyótól búcsúzunk 39
vannak mítosz-termő és mítosz-ellenséges hangulataink, de mindkettő valószínűleg egyformán megbízhatatlan 39-40
modern lélektan és őskori hitregék találkozása: ez jó keverék 40
szépség és rútság, közönségesség és különösség: egyenlő értékűek a hitregékben 40-41
istenek, állatok, emberek közös karneválja a hitregékben, különös tekintettel az állatoktól való örök búcsúra 41
a tánc 41
a halottak 41-42
Jézus metafizikai szerénysége 42
halál, szerelem és harc egybefolynak a mítoszokban 42-43
a civilizált átlag többet ért a világhoz, mint a hitrege-teremtő költő 43
a szerző gúnyolja a mitológiákat, de azért némi következetlenséggel leír egy festői Nap-temetést 43
költők élvezik, józanok elítélik a túlontúl sokféle istent a hitregékben 43
«modern» hang régi regékben 43-44
a színek 44
úr és szolga 44
a születés 44
a szerző elküldi magától a pillangókat és a tövises növényeket 44
eszkimónak hó, négernek víziló, indiánnak kukorica az istene, - nem mulatságos ez a «helyi metafizika»? De a «Reine Vernunft» még mulatságosabb 44-45
milyen végtelen távol vagyunk a «lélektani» szerelemtől 45
isten, király, főpap egyszemélyben 45
szép, szép a sok mítosz-bírálat, de mikor a radványi Parktól búcsúzunk, mégis csak legendával lehet méltón ünnepelni. Bacchánsok házasítják a Földet 45-47
a tükör 47
Brunelleschi szolgája elindul Gioviót megkeresni; Almendralejo bíbornok az erkélyen 47-52
Brunelleschi segédjével beszélget a művészet és a történelem csődjéről 52-53
Giovio találkozik a Jean de Vertdragon bíboros várába utazó színészekkel 53-56
Giovio és a francia bíboros beszélgetése 56-57
Giovio és a színésznő beszélgetése 57-60
IV. Jenő pápa szomorú tapasztalatai egy esős reggelen 60-66
Giovio szerelmet vall Fay-le-Froid hercegnőnek 66-72
Brunelleschi önarcképe 72-78
az Orpheus-színjáték a francia bíboros várának udvarán 78-91
tanácskozás a francia királynál 91-94
Nosbinals elképzelt beszéde 94-96
eretnek vagy ortodox? lázadó vagy mindent elfogadó? néha milyen közel van e kettő 96-98
Zsigmond király levele 98-101
beszélgetés Fay-le-Froid hercegnő lilaruhás arcképe alatt 101-104
Laichingen gróf édesapjának élete 104-110
Laichingen szökése a sznob nő elől 110-112
Laichingen szökése Sixta von Bibermühle elől 112-115
Laichingen Velencében elmélkedik 115-117
megismerkedik Fay-le-Froid hercegnővel 117-119
megismerkedik Klarinéttal 119-120
együtt a Coeur Dámá-ban 120-126
Klarinéttal a női szabónál 126-128
a velencei Szent Zakariás templom előtt 128-129
három velencei politikus arcképe 129-132
Fay-le-Froid hercegnő rövid jellemrajza 132-133
Klarinéttal a gondolában 133-134
Klarinéttal valami éppen nagyviláginak is nevezhető helyen 134-135
Laichingen elképzeli Klarinétot a német-római császárság erkélyén 135-136
Laichingen éjjel elmegy Fay-le-Froid ablaka alá 136-138
egy szerelmi vallomás; hasonlít is meg nem is ahhoz, melyet Gioviótól kapott 138-140
a hercegnő avagy a gyáva próza (a költészet még nagyobb gyávasága után 140-141
vallási elmélkedések az éjféli Szent Márkus templomban 141-142
a rosszkedvű dózsét öltöztetik 142-143
Laichingen az erkélyre megy 143
a nuncius kijön a Bazilikából 144
hangolás az operához. 144
gyerek-kórus is van 144-145
a római szoborra emlékeztető sovány püspök arcképe 145
a kétféle kövérség, Emiliano és Florio 145-146
egy nagyvilági francia hölgy a gondolában 146-147
egy másik nagyvilági francia hölgy egy másik gondolában 146-147
Laichingen gróf nagy magánbeszéde a velencei erkélyen 147-154
a jelképek és valóságok kiáltó ellentéte 147-148
az önkínzóké vagy a dőzsölőké-e az igazság? 148
természetfölötti vagy természetes? 148
jelképek, mítoszok, állatok, hazugságok 148-149
valami a hatalomvágyról 149
a gépesített szólamokról 149-150
«kiskertünket művelgetni» - ez az egyetlen őszi bölcseség 150
az erkölcs egyetlen diadala, hogy álarcnak néha mégis kell 150
a törökverő cyprusiak török stílusú villái 150
Frankhon és Velence: testvérek? ellenségek? 150-151
az «igazság» leghívebb ábrázolása egy velencei festményen 151
a halál pillanatában minden mindegy és semmi sem vigasztaló 151
az átlagember nem gondolkozik és nem érez mélyen: sem a halál, sem a jóság, sem az értelem nem érdekli 151-152
csak az egyéniség jelent valamit s azzal törődik legkevésbbé a természet 152
a Laichirigen-féle jellemek, boldogság-vágya sohasem bűnös 152-153
mért a boldogság-ösztön a legerősebb bennünk, ha oly könnyen visz pusztulásba? 153
egy Laichingen gróf nem érzi jól magát az aggályos bölcselkedés világában 153
szűnjön meg minden érzelem 153-154
a díszelőadás elkezdődik; a török követség hajója 154
a bizánci követség hajója 154 -155
a jelképesen megkeresztelt arab ifjú arcképe 155
a halkereskedők felvonulása 155-156
San Marco alszik a hajón 156
Egyiptom ördöngősei 156-157
a szaracénok megölik San Marcót 157
rémhírek Tres Marias füle körül 157
a dózse a vízbe ejti az ereklyés dobozt 157-158
először a színészek ugranak utána 158
aztán a papok 158-159
egy arab hercegnő a kavarodásban 159-160
tolvajok idénye 160-161
szegények lakomája 151
az őrült spanyol 161-153
ugyanaz illusztrálva 163
műkedvelő forradalom 163
szigorú határozat egy frivol freskó alatt 163-164
a Bazilika belülről, aztán körmenet 164
pletykák előírás-szerű erjedése 164-165
egy érzelgős és naiv sikkasztó 165-166
alkalmi úszóverseny 166-167
egy alkémista a velencei bolondság fejére rakja a koronát 167-169
de van még ennél is nagyobb bolondság: a nápolyi király leányának története 169-171
a romantika mind romantikusabb, a giccs mind giccsesebb lesz - de Laichingen, mint a «kétségbeesett ráció» egyik próbababája, személyesen is résztvesz benne: Cedeira temetése 171-175
Laichingen gyilkos lesz, de megtalálja az elsüllyedt ereklyés-dobozt 175
el kellene vennie Fay-le-Froid hercegnőt 175
Klarinét elszökteti, Klarinéttól elszökik 175-178
Dschilo-Tschana arcképe: egy arcképpel több vagy kevesebb már úgysem számít a bábjátékban 177
a loyalitás lelki összetevői 178-179
Laichingen inkább akar misztérium-játszó parasztok között élni, mint a Parkban 180
megint az örök kastély- és park-ábrándok 180
lehet-e püspök Laichingenből? 179-180
Laichingen elméje elborul 180
utolsó levele egy fehér pongyoláról, a sakkról és a patienceról, az apró dolgok istenségéről 181-182
Giovio hazaérkezik, csábítja Brunelleschit Bázelbe, - átadja a perzsa képeket Io Atlanticáról 182-186

Témakörök