A Savaria-kutatás története (dedikált példány)

Előszó

A Savaria-kutatás története
Savaria, az egykori Pannónia provincia első városi települése, vallási központja és időnként Felső-Pannónia helytartói székhelye nagykiterjedésű városrészeivel, gazdag fórumával és fényes palotáival i. sz. 456-ban megsemmisült. Osztozott sok más római kori nagyváros sorsával. A pusztulás méretei és a terület fekvése miatt, mely súlyosan ki volt téve a népvándorlás viharainak, mint városi település nagyrészben megsemmisült. Az élet nem folytatódhatott tovább, az egykori római nagyváros helyén a középkorban szerény település létesült: Szombathely. Szombathely város lakosai a középkorban és az újkor első századaiban a romok felett — helyenként a maradványok gazdag anyagát felhasználva — kisebb települést alakítottak ki. A fennmaradt római emlékek rendszeres értékelése csak az újabb fellendülés időszakában, a XVIII. század végén indul meg.
Bár Savaria emlékeinek és történetének feldolgozása még hosszú századokon át várat magára, a felszínen is látható egykori múlt nagyméretű romos maradványai felkeltik az antik világ tisztelőinek és a képzett utazóknak figyelmét.
Bonfini (1434—1503) 1581-ben Frankfurtban nyomtatásban is megjelent munkájában említi Savariát, az ország legrégibb városát.
Wolfgang Lazius 1556-ban Bécsben és 1598-ban Frankfurtban megjelent műveiben emlékezik meg Szombathely régiségeiről.
A XVIII. század elején Marsigli rézmetszetes táblákon ismerteti Savaria római kori régiségeit, és feliratszövegeket is közöl Pannóniáról és Moesiáról szóló munkájában/ A század derekán Richárd Pocock és Bél Mátyás értékes adatokat közöl. Richárd Pocock 1736-ban, keleti utazásai során több alkalommal tartózkodott a Dunántúlon. Megemlékezik Szombathely váráról és az összegyűjtött római feliratokról, melyeket a várfalra erősítve látott.
Bél Mátyás 1746-ban Pozsonyban megjelent „Magyarország történeté"-hez fűzött tanulmányában emlékezik meg a városról, míg 1777-ben Pozsonyban és Kassán kiadott Magyarország történetföldrajzi leírásában szolgáltat érdekes adatokat.6 Vas megyéről és ezen belül Szombathelyről szóló, kéziratban fennmaradt közlései megérdemelnék, hogy részletes kísérő jegyzetekkel ellátva kiadásra kerüljenek.
Összefoglaló munkákban többször említést tesznek magyarországi és külországbeli írók a szombathelyi régiségekről, így Sulpicius Severus, Severinus Johannes, Johann Christoph Wagner és Kari Gottlieb Windisch.
Az egykori Savaria rendszeres kutatása azonban csak a XVIII. század végén kezdődik meg. Szily János körültekintő egyéniségének nemcsak az új város építésére van gondja, hanem buzdítására és anyagi áldozatával az ősi emlékek feldolgozására is sor kerül. Az új püspöki palota és a székesegyház építésekor sok, addig nem ismert kő- és mozaik-emlék lát napvilágot. Vissza