Polgári politikai lexikon

Előszó

1996-ban jelent meg kis könyvem, a Politikai ABC a Windsor Kiadónál. Abban a könyvben megpróbáltam lexikonszerű szócikkekben elmagyarázni, elemezni, újragondolni a legfontosabb politikai és politológiai alapfogalmakat nemzeti, keresztény, konzervatív szemszögből. Azért tartottam ezt fontosnak, mert a politikatudomány, a politológia szakirodalma mindmáig csaknem teljes egészében balliberális világnézeti és eszmetörténeti alapokon áll, és ellenfeleit rendre belekényszeríti abba a nyelvi, szemantikai háborúba, melyből az egyenlőtlen feltételek folytán azok csakis vesztesként kerülhetnek ki. Ezt a jelenséget már akkor tapasztaltam, amikor a felvilágosodással kezdtem pályám elején foglalkozni: a magyar közgondolkodás ezeken a szellemi alapokon fejlődött, majd erre kötelező módon rátelepült a doktriner és dogmatikus marxizmus világnézete és szóhasználata.
A „rendszerváltozás" szinte totális kudarcának egyebek között oka lehetett ez a nyelvi, fogalmi, világnézeti zavar is: a balliberális oldal azóta is szinte gond nélkül bélyegzi meg a neki nem tetsző gondolkodókat és gondolatokat, használva a balliberális kirekesztés jól bevált fegyvereit és jelzőit (fasiszta, antiszemita, náci, irredenta, soviniszta, nacionalista, rasszista, szélsőséges, fundamentalista, tenorista stb.).
Ezt az elkezdett munkát 1996 után is folytattam az Új Magyarország, majd a Napi Magyarország számaiban hetenként megjelenő új szócikkek közlésével, majd a Magyar Fórumban Politikai arcképcsarnok című rovatomban a huszadik századi magyar politikatörténet kiemelkedő személyiségeinek rövid portréját írtam meg, kereken százat azok közül, akik hozzájárultak hazánk felemelkedéséhez vagy romlásához. Csak már meghalt politikusok portréit rajzoltam meg, mert élő személyek esetében - a megfelelő távlat hiányában - tárgyilagos vagy objektivitásra törekvő pályaképet aligha lehet és illik adni. Természetesen száznál jóval több érdekes szereplője volt a huszadik századi magyar politikának, közülük sokan már feledésbe is merültek, ahogyan a magyar miniszterelnökök sorából sem emlékezünk mindenkire. A portrékból utólag igyekeztem eltüntetni aktualitásokra utaló megjegyzéseimet, ha azokat túlságosan szubjektívnak ítéltem, de ez nem mindig sikerült, hiszen bizonyos személyesség nélkül puszta adathalmaz lenne mindez. Terveztem, hogy a huszadik század külföldi politikusportréinak gyűjteményét is megírom, ez persze még nagyobb munka lenne, és csak akkor lehetséges, ha ismét találok olyan fórumot, ahol ezeket az életrajzokat addig publikálhatom, amíg össze nem áll az új sorozat, mondjuk Adenauertől Todor Zsivkovig. Vissza