Szenvedéstörténet

Előszó

A szenvedéstörténet az Újszövetségi szentírás legismertebb története a gyermekségtörténet mellett. A szinoptikus hagyomány és János nem azonos módon és forrásból gyűjti egymás mellé ennek egyes jeleneteit. Már az események rögzítésének idején értelmezték az eseményeket, legtöbb esetben ószövetségi idézetek segítségével. Jézus mellett a legfőbb szereplők, a tizenkettő csoportja, akik közül kiemelkedik Péter és Júdás személye, valamint a zsidó főpapok, annás és Kaifás, a nagytanács, a római hatóságok képviseletében pedig Pilátus, a helytartó. A szenvedés történetében ágyazódik az eucharisztia alapítása az utolsó vacsorán, amely Jézusnak és a tanítványainak egyben pészahi vacsorája is volt. Az egész történetben meglepően pozitív szerepet töltenek be az asszonyok, akik Jézus sírjánál az apostolok apostolai lesznek.
A szenvedéstörténet kiemelkedő epizódjához kapcsolódnak a kötet előadásai. Joachim Gnilka Jézus perét mutatja be jogtörténeti összefüggésben, Ulrich Luz Júdás értékelésének teológiai történeti változásait tárja elénk, Jakubinyi György érsek Máriának a szenvedéstörténetben betöltött szerepét mutatja be. A hazai Ószövetség-kutatás 60 éves jubiláló professzora, Rózsa Huba az ószövetségi szövegek beágyazódásáról szól a bibliai történetbe. Jól egészíti ki ezeket a megközelítéseket Gyürki Lászlónak a Via dolorosáról és a Golgotáról tartott archeológiai orientáltságú előadása. Sulyok Elemér bencés atya az imák és a spiritualitás felől közelíti meg a történetet. Kocsis Imre az eucharisztia és a Szt. Pál-féle hagyomány teológiai jelentőségéről szól. Kocsi György a régi pászka és az új húsvét közötti összefüggést tárja fel, Peres Imre az Istentől való elhagyatottságról szól. Benyik György a szenvedéstörténet apokrifokban megtalálható népi kiegészítéseit mutatja be. Vissza