Sportmikrofon (1925-1948)

Előszó

A magyar rádiózás és a sport kapcsolatának vizsgálatához módszertanilag többfajta utat választhat a kutató. Vizsgálhatja a gazdag anyagot az egyetemes rádiózás kultúrtörténeti funkciójába beágyazva, s felbonthatja részeire is, a rádió műsorkommunikációs fejlődésének útitársaként boncolgatva a sportrádiózás alakulását. De lehetne a kutatás alapja az is, hogyan alakult ki a magyar sportriportág sajátos stílusa, fogalomrendszere, sőt, azt is alapgondolatnak tűzhetné ki valaki: milyen szerepet töltött be a hallgatók életében, szórakozásában, nevelésében, s hogyan sikerült kiharcolni helyét a rádió műsorszerkezetében, vagy akár a sajtóval vívott nem könnyű párharcában.
Én azt az utat választottam, hogy megvizsgáljam, milyen szellemi produktum az a mérce, amely választ ad a legfontosabb kérdésekre: hogyan használta ki a rádió a XX. század húszas évei által kínált lehetőséget a mikrofon és a sport összekapcsolására. Kutatásaimhoz az ösztönzést a hamburgi Hors Seifarth három tanulmánya adta meg ("Reportage" 1970, Hamburg, "Sportkommentator" 1970, Hannover, "Sportkommentar" 1976, Lausanne). E három tanulmány a német rádióban évtizedek óta gyakorlattá vált szisztematikus kutatómunka sportriportázsra vonatkozó elemzésének összegezését foglalja magában, eligazítást nyújt a sportriport szakmai, nyelvi és tömegkommunikációs vonatkozásaiban. Vissza