Találkozások Bécsben

Fülszöveg

Öt esztendővel ezelőtt, a Találkozások Európával című, a társaság 35 éves tevékenységét felölelő emlékalbumunk bevezető beszélgetésében, vendégkönyvünk sorsát a múltból ránk maradt feladatok sorába helyeztük el. „Vendégkönyveinkben: versek, visszaemlékezések, önarcképek, karikatúrák. Számunkra élő történelem. Ennek tartozékai a magánkönyvtárunkban lévő dedikációk, a kapott, kézbe vehető emlékdarabok, egyszóval 'tárgyaink'. Mi lesz, mi legyen a sorsuk?" - kérdeztem akkor.
Kászoni Zoltán, korabeli beszélgetőtársam neveket préselt ki belőlem. így szembesültem - Fenyő Miksától Jékely Zoltánon át Püski Sándorig - olyan személyekkel, akik felkerestek minket, vagy 'csak' vendégeink voltak, nem előadóink. Többen vállalták, elfogadták meghívásunkat, így például Áprily Lajos, de már nem tudtak eljönni.
Rég volt? Dehogy! A beszélgetés csak öt éve, s negyven esztendőn átívelő jótalálkozások sorozata... Mára névsorolvasás lett belőle.
A 'szereplő' nagy halottaink közül Illyés Gyulától Cs. Szabó Lászlón át Weöres Sándorig, a Jánosok: Parancstól Pilinszkyig, s legutóbb Hanák Tibor. Az élők közül a 'belföldiek': Erhard Busek, Lendvai Pál és Ligeti György; s Bécsből nézve a 'külhoniak': Csoóri Sándortól Konrád Györgyig, Mészöly Miklóstól Lohinszky Lorándig, Sinkovits Imrétől Sütő Andráson át Tabajdi Csabáig.
Amikor negyven esztendővel ezelőtt az Ausztriában gyakorolt, következményeiben belátható, szolid vallási türelmetlenséggel szemben, nemzetiségpolitikai megfontolásból Bécsben megalakítottuk a Bornemisza Péter Társaságot, egyikünk sem gondolta, hogy az munkaközösségében 1996-tól a Magyar írószövetség választmánya által egyhangúlag elismert, regionális ausztriai tagja lesz.
Névválasztásunknál Bornemisza Péternek, az 1557. április 14-én a bécsi egyetemre beiratkozott Petrus Absthemius Petschinus Ungarusnak tulajdonképpen csak egy esélyes 'ellenjelöltje' volt: Sylvester János, a görög és héber nyelv tanára, aki 1544-ben, beiratkozását követően alig kilenc hónapra, a bécsi egyetemi magyar nemzet procuratora lett. Végül is a Társaság névválasztásánál győzött Bornemisza Péter sokoldalúsága, a filozófiai és a teológiai fakultás, a fordítói tevékenység, a kultúrpolitika és a nyomdászat ötvözete. Megvallom: testhezálló feladatkörré vált számomra. Vissza