Univerzális törvényszerűségek nemlineáris rendszerek dinamikájában

Előszó

Részlet a könyvből:
"Napjainkban sok jel mutat arra, hogy a nemlineáris jelenségek kutatása a fizika egyik fő fejlődési irányát jelöli ki. Szemben azonban a mai fizikában alapvető szerepet játszó egyéb irányzatokkal, ennek a területnek a körülhatárolása és célkitűzései kevésbé magától értetődőek. Maga az elnevezés is némi magyarázatra szorul, hiszen nemlinearitás valamilyen mértékben minden fizikai problémánál jelen van, így nem nyilvánvaló, hogyan lehet egy önálló, sajátos megközelítési módot és módszereket igénylő új diszciplína körvonalait kirajzolni, mely a nemlineáris jelenségek vizsgálatát tűzi ki céljául. A legjellemzőbbet kiragadva azt lehet mondani, hogy ez a terület a dolgok szingularitásaival és instabilitásaival foglalkozik melyek az állapotaikat meghatározó paraméterek bizonyos értékeinél lépnek fel. Nyilvánvaló, hogy ezek a szingularitások a (fizika története folyamán főként tanulmányozott) folytonosan viselkedő tartományokat választják le, és a kutatási területek szétválasztása a határok közelében való viselkedést állítja szembe a tartományok belsejében uralkodó viszonyokkal. A tartományok belsejében az elméleti fizika megközelítésének stratégiája nagyon régi, mondhatni egyidős a természettudománnyal, és a lényege, hogy a bonyolultat gyengén kölcsönható és a maguk részéről már eleminek tekinthető részek összességének fogja fel. Ezek a részek természetesen maguk is általában összetettek, és a modellalkotás sarkalatos pontja éppen ezeknek megtalálása, mely feladat nemegyszer óriási intellektuális teljesítményt igényelt." Vissza