Szépirodalmi Figyelő 2008/1-6.

Előszó

A Szépirodalmi Figyelő külső megújulása részben belső megújulást is takar. Megújulást, s nem csupán a korábbi, mondhatni optimális állapot helyreállítását a támogatási szempontból meglehetősen szűk 2007-es esztendő után. Ennek jegyében nem csak az olvasóink által joggal hiányolt, a lap alappillérének számító szellemrovat tér vissza, de két új rovat is útjára indul (míg az Íróportré rovat, két önálló kötetet hagyva maga után, legalábbis egy időre pihenni tér). E változások, bízunk benne, ismét a fokozatos építkezés időszakának beköszöntét jelzik a lap életében.
A megújulás mellett azonban a folytonosságot is épp ily fontos hangsúlyoznunk. Magyarország egyetlen szemléző szépirodalmi folyóiratának szerkesztőiként továbbra is hiszünk abban, hogy a gazdag, sokszínű hazai folyóirat-kultúra érték, ezért kétségkívül méltó a megőrzésre, a számon tartásra. S ha jogosnak tűnik is a felvetés, amely szerint a hétköznapi, "nem szakmabeli" olvasó nehezen tud eligazodni a magyar (anyaországi és határon túli) irodalmi folyóiratok rengetegében, az adekvát válasz erre a helyzetre biztosan nem a paletta szűkítése, akár közvetlen, akár közvetett eszközökkel, például egyes lapok lassú elhalásra ítélése révén. Sokkal inkább ezen értékteremtő és -hordozó struktúra tudatos, átgondolt támogatására van szükség, valamint olyan fórumokra, melyek a magyar folyóirat-kultúra hagyományos pluralitását szem előtt tartva (és tegyük hozzá: tiszteletben tartva) képesek közvetíteni az irodalom "hivatalos" intézményrendszere és a lehető legszélesebb olvasóközönség között. Vissza