Szépművészeti Múzeum

Előszó

A Szépművészeti Múzeum Magyarország egyik legnagyobb képzőművészeti közgyűjteménye. Gyűjtési köre a Földközi-tenger nagy ókori kultúráinak emlékanyagára, Európa közép- és újkori festészetének, szobrászatának és grafikusművészetének alkotásaira terjed ki. Létesítését 1896-ban iktatták törvénybe, s tíz év múlva, 1906-ban nyitotta meg először kapuit a látogatók előtt.
Az új múzeum magvát két korábbi közgyűjtemény alkotta: az 1802-ben alakult Magyar Nemzeti Múzeum képtára, és a korábban Bécsben őrzött Esterházy-gyűjtemény megvásárlásakor, 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia épületében létesített Országos Képtár, amely jelentős grafikai tárral is rendelkezett. Ez a két gyűjtemény a Szépművészeti Múzeum megalakulásakor elsősorban Pulszky Károly külföldi kép- és szoborvásárlásaival egészült ki. A múzeum megnyitása után alakult antik gyűjtemény alapjait is külföldi vásárlások vetették meg. Az első világháború után Petrovics Elek két évtizedes széles látókörű főigazgatói tevékenysége felvirágoztatta a múzeumot. A külföldi műtárgyvásárlás egyre nehezebbé vált de soha nem szakadt meg. Emellett a múzeum állandóan törekedett a magyarországi magángyűjtemények múzeumi értékű darabjainak megszerzésére. A folyamatos vásárlásokon kívül hagyatéki juttatások, ajándékozások révén is szüntelenül gyarapszik állománya. Az 1934. évi múzeumi törvény a Szépművészeti Múzeumot a gyűjtési körébe eső területek központi gyűjteményévé tette. Ez módot adott arra, hogy a következő két évtized folyamán az országos múzeumoknak a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeibe kívánkozó anyagából jelentős mértékben kiegészítse eddigi műtárgyállományát, s új területekre, az egyiptomi és a régi magyarországi művészet alkotásaira is kiterjessze gyűjtési körét. 1953-ban a Fővárosi Képtár beolvadása főként a magyar művészeti gyűjteményeket gazdagította. Vissza