Szerb rapszódia

Fülszöveg

Ignjatovic Szentendre szülötte; a kis Duna-parti város 1972-ben ünnepelte híres fia születésének százötvenedik évfordulóját. Ignjatovic ősei a XVI. század végén telepedtek le - Szerbiából, a török elől menekülve - az akkor csaknem lakatlan, a török által szinte teljesen elpusztított városkában. Szentendre később a szerb szellemi élet egyik központjává fejlődött, s ebben a pezsgő szellemi légkörben nevelkedett Ignjatovic is íróvá, sőt az egész szerb irodalom első realista regényírójává; emellett publicistává, a szabadságeszme következetes harcosává, felelős politikussá is.
Emlékirataiban - melyet csaknem teljes egészében kap itt kézhez a magyar olvasó - megragadó képet fest a reformkori Szentendre társadalmi és szellemi életéről, a társadalmi szokásokról, a nagy téli vigadozásokról, bálokról. Éppilyen érdekesek azok a fejezetek is, melyekben váci, esztergomi és pesti diákoskodásának élményeit vagy Petőfivel való találkozásának történetét adja elő. Emlékiratainak legizgalmasabb lapjai azonban azok, melyeken a szabadságharc délvidéki eseményeiről számol be, elsősorban a szerb fölkelés kulisszatitkairól, a karlócai szerb főhadiszállás politikai sakkhúzásairól és személyi viszonyairól. A rajzolt kép hiteles: szemtanúja volt az eseményeknek, sőt bennfenntes is, hiszen ő szerkesztette a szerb fölkelés hivatalos lapját, és személyesen is érintkezett a fölkelés vezetőivel.
A mindvégig érdekfeszítő könyv lapjait a magyar olvasó bizonyára éppolyan rokonszenvvel forgatja majd, mint amilyen rokonszenvvel és szeretettel Ignjatovic írta - rólunk is, magyarokról. Vissza