Szerbia állam- és jogtörténete

Előszó

Az eddigi kutatásaim során általában a horvát-magyar kapcsolatra, illetve a délszláv államok történeteire, egymásközti viszonyukra fektettem a hangsúlyt. Ezen kötetemben viszont kitérek az egyik szomszédunk, Szerbia történetére. Bemutatom a Rascia nevű szerb állat létrehozását, annak állami létét, a szerb császárság létrehozását, majd Török Birodalom alá kerülését. A középkori szerb állammal kapcsolatosan csakis a bizonyított tényekre támaszkodom. Nem foglalkozom Zeta, illetve Duklja (Duclea), valamint Montenegró történetével, noha a historiográfiában gyakran azokat is a szerb történelem részeként említik. Viszont kitérek a szerb-magyar kapcsolatok kibontakozására, főleg a magyarországi (monarchiabeli) szerbek történetének bemutatására, hiszen azoknak a történelem során jelentős szerepük volt a szerb kultúra és politika terén is.
A szerb mentalitás megértéséhez szükségesnek találtam megrajzolni a Belgrádi Pasalik (pontosabban Szendrői Szandzsák) belső állapotát, szervezetét, a török elleni felkeléseket, az állami szervek fölépítését, függetlenné válást, Szerbia területének növekedését.
Végül foglalkozom a délszláv állam keletkezésével, annak nemzetiségi viszályaival, majd háborús körülmények közötti széthullásával. Igyekeztem mellőzni a sztereotípiákat, a politikai megítéléseket, ezért az 1992 utáni eseményeket már a jövő történészeire bízom. Úgy vélem, hogy az objektív álláspont fölépítéséhez mégis kell egy bizonyos távlat, talán egy-két évtized múlva "világosabb" lesz mindannyiunk előtt a kép, hogy valóban mi is történt és miért. Most még túl sok az érzelem, a média által sugárzott képek villognak a szemünk előtt, óhatatlanul is állást foglalunk pro et contra. A tudomány feladata viszont józanul, csakis a tények alapján, részrehajlás nélkül megtárgyalni az adott témát.
Az olvasó elé tárom ezen művemet azzal a szándékkal, hogy a jogi képzésben segítséget nyújtson a hallgatóknak, valamint, hogy az érdeklődők számára is ízelítőt adjon elsődlegesen azoknak, akik szeretnének többet tudni arról a nemzetről, amely évszázadon keresztül mellettünk élt, él, és amelynek nagyszámú hozzátartozói az évszázadok során Magyarországra betelepedve magyarrá váltak, nem csak mind állampolgárok, hanem érzelmileg is. Phaedrus mondta: Exemplis discimus. (Példákból tanulunk), s talán a következő sorokból is levonjuk a következtetéseket. Mert a régi latin bölcsesség mondja: Discere non est vitiosum, sed ignorare. (Nem a tanulás szégyen, hanem a tudatlanság). Tanuljunk tehát a szomszédaink történetéből is. Vissza