Előszó
Részlet a könyvből:
"JÓZSEF ATTILA
Alkalmi vers a szocializmus állásáról
Ignotusnak
1. Fák közt, virág közt ülök egy padon.
Kotyogok, mint elhagyott csolnak,
sok lágy levegő locsolgat -...
Tovább Előszó
Részlet a könyvből:
"JÓZSEF ATTILA
Alkalmi vers a szocializmus állásáról
Ignotusnak
1. Fák közt, virág közt ülök egy padon.
Kotyogok, mint elhagyott csolnak,
sok lágy levegő locsolgat -
a szabadság nagy csendjét hallgatom.
S valami furcsa módon nyitott szemmel érzem,
hogy testként folytatódom a külső világban -
nem a fűben, a fákban, hanem az egészben.
2. Ahogy fölvetem boldog szememet,
mind följebb oszlanak az egek
s egyszerre elém suhannak itt gólyákként lengő szavaid,
te hamvadthajú öreg.
És mint a tájon - mosolygok rajtad
3. Nem érzem én, csak értem aggodalmad
S azért tolom el a csendet, hogy belásd,
öreg vagy és nem az elmúlást siratod,
mint helyedben én siratnám, hanem a munkát, a fölszabadulást,
magát az emberi alkotást, a láthatatlant, mert rátipornak hitvány
és látható hatalmak.
Vissza