Előszó
Részlet a könyvből:
"Herceg vagyok, lovag, és egyszer kilencszáz tételt függesztettem Róma kapujára, hogy vitatnám bárki ellen: tudós vagyok, héberül is tudok. Herceg vagyok, az istenek, égi...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Herceg vagyok, lovag, és egyszer kilencszáz tételt függesztettem Róma kapujára, hogy vitatnám bárki ellen: tudós vagyok, héberül is tudok. Herceg vagyok, az istenek, égi kocsijukból ha kihajolnak, mosolyognak engem látván.
Amit én mondok, utolsóig komolyan kell venni. Inni is nagyon szerettem volt, amíg meg nem bántam minden vétkeimet.
Ez régen volt. De amit mesélek, még akkoriban történt.
violaszín palástomat öltöttem aznap. Liliomokkal volt kivarrott: és akkor még nem tudtam, hogy liliomhulláskor lesz, hogy meghalok. A Valois-k is liliomot hordoznak címerökben, és én gyűlölöm a Valois-kat.
A liliomok. Mondjuk, szóljon őróluk történetem.
Fra Girolamo Savonarola akkoriban kezdette döngetni Flórencet prédikációival: víziókkal, rémületekkel teljes napok. A Santa Crocéban prédikált, és a piac is tele volt emberekkel. Ott állottam valahol én is Colluccio Salutatival, aki tudós volt, barátom és kiállhatatlan, most már meghalt. nagyon megrázott a dominikánusnak beszéde, és a téren átmenet, hajtott fejű emberek között, kik alélt asszonyaikat támogatták, mintha már láttam volna fejem fölött szájukat tátani az utolsó harsonákat, és éreztem a lefelé zuhanók forgószelét. De Colluccio csak beszélt, beszélt, és én nem tudtam rá figyelni, pedig különb vagyok a tudományokban nála - mert gyaloghintóján előttem vitték Monna Lianorát, gyaloghintója liliomokkal volt teleszórott."
Vissza