Szerelem és halál a Kapucinus utcában

Fülszöveg

Régi poétikák szerint a komédia zűrzavarral, bajjal kezdődik és boldogsággal ér véget, a tragédia viszont a látszólagos boldogság felől vezet a tisztító kétségbeesés felé. Vajon a komédiához vagy a tragédiához áll-e közelebb Major Ottó regénye, amely már címével is minden dráma, minden művészet két alaptémájára utal: a szerelemre és a halálra?
Hiszen baj és zűrzavar akad már a regény elején is, éppen elegendő. Zűrzavar uralkodik a képeslap szerkesztőségében, ahol a történet szereplői dolgoznak; bizalmatlanság, szorongás, intrika, miniatűr belháború.
És a regény végén? A szereplők megnyugvást éreznek, talán egy csepp boldogságot is. De megnyugtatóbb-e ez a nyugalom, mint a régebbi nyugtalanságuk volt? Nem kesernyésebb-e a boldogság, mint a korábbi bánat? Történt-e egyáltalán valami velük, az érzések és indulatok felbolydulása közben?
Major Ottó szenvtelenül, szinte múlt századi realista impassibilité-vel beszéli el egy lehetőségeiben jelentékeny szerelem történetét. Szenvtelenségén átsejlik a részvét: szereplői lehetnének jobbak is, különbek is, ha más módon, más körülmények között élnek. Ha nem elégszenek meg az értelmiségi létforma külsőségeivel takart puszta vegetációval, ha nem mondanak le önként arról, hogy társadalmi környezetük alakításához tevőleges közük legyen. Ha nem érzik magukat otthon mindennapjaik entellektüel rozsdatemetőjében. Vissza