Szerelem szunyognézetből

Fülszöveg

Szerelmetes természetű férfiú, érzelmes, olvadékony s a bájos félszegséget játékosan túlzó gesztusokkal leplező alkat T. G., avagy indulásakor a trubadúri szerep tetszett meg néki: ártalmatlan zsengéiben itt engedett leginkább a sláger-ihletésnek. Gyanútlanul hihette, hogy a legkönnyebbnek tetsző (s a magánéletben gyakran tüstént jutalmazott) műfajban iratkozhat föl a Költők közé; holott aligha van nehezebb feladat, mint láttató erővel megjeleníteni s hitellel magasztalni a szépet: s ráadásul úgy hódolni, miként előtte soha nem tették. Az eszményítő dal, az olvasót is meggyőző panegirisz, a szublimált érték meg a „pozitivitás" közvetlen megnevezése - tudóskodás és kibúvó, egyre egymáshoz irányító árnyak kergetése nélkül - talán csak a legnagyobbak ajándéka; Istenhez, égi s földi istennőhöz, ideálhoz ők tudnak s merhetnek egyedül szólni; az igazi trubadúr is vagy valóban misztikus, vagy rejtjeles „poéta doctus" ... Jobb, ha őszintén megismételjük meggyőződésünket: Thinsz Géza költőként van, létezik, fölismerhetően, téveszthetetlenül. A nagyságrend zsűrik és intézmények gondja; hinnők azért így is, hogy több ő egyszerű nemzedéki tanúnál, helyzet- vagy periódusjelzőnél; ha végképp kiteljesedik, a vonzó és jó „kismesterek" (titkos kedvencei: a Nadányik, a Berdák) megtisztelő társaságában később is joggal emlegethetik, más időkben, mikor még mindig érvényes lesz, mit általában az emberről meglátott, belőle kifejezett. (Albert Pál, Új Látóhatár 1977. 3/4. szám) Vissza