Szerelmetes fiam I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
ELSŐ FEJEZET
Szerettem elhozni Moscropéktól a szennyest és anyám is jobban szeretett Moscropnénak mosni, mint bárki másnak. Ez azért volt, mert Moscropné mindig egy darab sárga mosószappant is hozzácsomagolt a szennyeshez. Ez senki másnak nem jutott eszébe.
Moscropék üzlete a sarkon állott. A homlokzat a főutcára nyílt. A sütőházhoz a bejárat hátul volt, a mellékutcában. Aznap este ugyancsak csábító volt a kirakat, különösen mert az utcákat gomolygó sárga köd ülte meg. Mindössze néhány nap választott el karácsonytól. Részben hosszúkás, harmonikaszerű, részben gömbalakú lampionokban gyertyák égtek, fokozva a kirakatot általában világító két gázláng fényét. A kirakat hosszában hosszú sárgarézcső futott végig, amelyből csecsbimbószerűen bukkant ki vagy féltucat gázégő, de ezek közül soha nem égett, csak a szélső kettő. Azt hiszem, mint mindnyájunknak Hulmeben, Moscropéknak is jól meg kellett nézniök a pénzt.
Ez azonban akkoriban még nem jutott eszembe. Moscropék kirakata a fény oázisa volt a komor külvárosban, egyben kedvenc korzózó- és találkozóhelye a fiúknak és lányoknak s aznap este még fagyöngyöt is tűztek a torták tetejébe, színes papírláncok hurkokban lógtak egyik lampiontól a másikig és különálló ezüst betűkből összerótt "Boldog ünnepeket!" felirat függött egy fonálon, amely maga is úgy csillogott, mint a jeges hó. Vissza