Fülszöveg
„Amikor a küldöttek megérkeztek a pappal a faluba, az emberek a kápolna udvarán nyüzsögtek. Csak az nem volt ott, aki a lábát már nem tudta járásra fogni. Soha nem lakták ily kevesen a falut, mint akkor, azokban a talán soha nem is volt esztendőkben.
A tömeg láttán a pap a kántorhoz fordult, akivel úgy tűnt, értelmesen diskurált, de hogy ez hogyan volt lehetséges, amikor a kántor még latinul is jobban tudott, mint románul vagy németül, ezt már akkor sem értette senki. Nem volt mit tenni, meg kell érteniük egymást. Ej, be különös A baj minden nyelven baj A bajról csak egy nyelven lehet beszélni: a szenvedés nyelvén
- A többiek? Hol vannak a többiek? - kérdezte a páter.
- Egy részük a háborúban. Aki tehette, s úgy akarta, lehetett az még háromszáz léteknél is több, hazatelepedett. A gyermekek cselédnek álltak, ki tudja, hová, egész a határig elkóboroltak, a maradék halva született, vagy úton van a temető felé.
A pap rezzenéstelen arccal nézett a kántorra, aki ugyanazt a...
Tovább
Fülszöveg
„Amikor a küldöttek megérkeztek a pappal a faluba, az emberek a kápolna udvarán nyüzsögtek. Csak az nem volt ott, aki a lábát már nem tudta járásra fogni. Soha nem lakták ily kevesen a falut, mint akkor, azokban a talán soha nem is volt esztendőkben.
A tömeg láttán a pap a kántorhoz fordult, akivel úgy tűnt, értelmesen diskurált, de hogy ez hogyan volt lehetséges, amikor a kántor még latinul is jobban tudott, mint románul vagy németül, ezt már akkor sem értette senki. Nem volt mit tenni, meg kell érteniük egymást. Ej, be különös A baj minden nyelven baj A bajról csak egy nyelven lehet beszélni: a szenvedés nyelvén
- A többiek? Hol vannak a többiek? - kérdezte a páter.
- Egy részük a háborúban. Aki tehette, s úgy akarta, lehetett az még háromszáz léteknél is több, hazatelepedett. A gyermekek cselédnek álltak, ki tudja, hová, egész a határig elkóboroltak, a maradék halva született, vagy úton van a temető felé.
A pap rezzenéstelen arccal nézett a kántorra, aki ugyanazt a tekintetet viszonozta neki. Belátta: az istenverte nép kérését zokszó nélkül, azonnal teljesíteni kell. Magára öltötte a fekete miseruhát, intett a lobogót tartó férfiaknak, hogy sorakozzanak.
Az esőkérő körmenet elindult.
Az első állomás a Pap-hegyén volt, a három keresztfánál. Latin litániát imádkoztak, az asszonyok élettelenül énekelték hozzá az éneket. Nem is dallam volt az, inkább sirató. A könyörgések végén a kántor az emberekhez fordult:
-Jóemberek! Aki teheti, s ameddig bírja, térden meneteljen! Ha másként nem, váltogassák egymást! Hadd lássa, hadd ne bírja tovább látni Isten nyomorúságunkat!"
Vissza 
