Szeretni a földet

Fülszöveg

Negyven esztendeje annak, hogy az RKP KB plenáris ülésének elhatározták mezőgazdaságunk szövetkezetesítését. Az ország a második világégés utáni éveket élte, az ipar az államosítást követően gyors fejlődésnek indult, szükség volt a nemzetgazdaság másik fontos ágában, az agrárgazdaságban is a szocialista tulajdon létrehozására. Falvainkon hozzákezdtek az olykor szalagnyi kisbirtok egyesítéséhez, a nagyüzemi termelést lehetővé tevő közös gazdaságok megszervezéséhez. Közel tizennégy év kellett ahhoz, hogy parasztságunk az ország minden táján meggyőződjék a szövetkezeti mezőgazdaság előnyeiről s megalakítsa azokat a termelőegységeket, melyek lehetővé tették a mind magasabb terméshozamok elérését bármilyen természeti körülmények között. Immár négy évtized távlatából állíthatjuk, hogy helyes volt az akkori döntés, a szocialista nagygazdaságok életre hívása, hiszen főleg az említett időszak második felében e nemzetgazdasági águnk a történelem során hazánkban eddig soha nem jegyzett eredményeket ért el. Ez lehetővé tette falvainkon, községeinkben a civilizáltabb élet megteremtését. Riportereink országjárásaik alkalmából e hatalmas változások nem egy mozzanatát rögzíthették papírra, mindig figyelve az alkotó emberre, aki mind nagyobb értéket adott a földnek, bizonyítva azt, hogy manapság a szántás-vetés, az állattenyésztés meg a gyümölcstermesztés is szakma, nemes elégtételeket nyújtó mesterség, mely kitölthet egy életet. Vissza