Szerzetesjog

Előszó

Minthogy hazánkban is, hála Istennek, több szerzetes testület és még több szerzetesház van, azért elhatároztam, hogy az elég bonyolult szerzetesjogot kidolgozom, hogy maguk a szerzetesek is, elöljárók és alattvalók egyaránt, meg az egyházmegyei hatóságok is, de főleg a püspöki biztosok, valamint a szerzetesek gyóntatói, lelkiigazgatói vagy káplánjai is némi vezérfonallal rendelkezzenek. A szerzetesjog ugyanis az egyházjognak egyik legbonyolultabb része. Pedig nagyon kivánatos, hogy mindenki tisztában legyen jogairól is, kötelességeiről is, mivel nagyon sok esetben a cselekmény érvényessége függ a helyes eljárástól. Hogy tehát maguk a szerzetesek is eligazodhassanak jogaikban és kötelességeikben, és az egyházmegyei hatóságok, a püspöki biztosok is könnyebben tájékozódhassanak a szerzetesekre vonatkozó sokféle teendőjükben, szükségesnek látszik egy magyar vezérfonal, melyben minden lényeges elem röviden össze van foglalva. Igaz ugyan, hogy maga a törvénykönyv tartalmazza a legszükségesebb tudnivalókat, de egyrészt latinul van megírva, másrészt sok kánonja magyarázatra szorul és magyar nyelven tudtommal még nincs szerzetesjogi kézikönyv, azért a sok laikális szerzet tagjai bizonyára hálásan veszik az ilyen összefoglaló és magyarázó művet; de azt hiszem, hogy a papi szerzetek tagjainak is hasznos szolgálatot teszek művem közrebocsátásával, mert a szerzetesjog oly bő tárgyú, hogy majdnem az egész törvénykönyv tárgyalandó és sok határozat és magyarázat a törvénykönyv megjelenése óta látott napvilágot, melyek másutt nincsenek összefoglalva.
A sajnosan bennrekedt sok sajtóhibát az olvasók szíveskedjenek a könyv végén levő kimutatás alapján kijavítani.
Adja Isten, hogy könyvem legalább némileg hozzájárulhasson azon cél eléréséhez, melyet megírásánál magam elé tűztem.

Pannonhalma, 1927. május 21-én.
A SZERZŐ. Vissza