Előszó
Nagy az Isten!
Utazás a világűrben.
Jé, fiúk, nézzétek... nézzétek! - kiáltott fel hirtelen a kis Tibi. Nézzétek!
- Mi bajod van? - ijedt fel Róka Gyula. - Ne kiabálj, te: felköltöd az egész...
Tovább
Előszó
Nagy az Isten!
Utazás a világűrben.
Jé, fiúk, nézzétek... nézzétek! - kiáltott fel hirtelen a kis Tibi. Nézzétek!
- Mi bajod van? - ijedt fel Róka Gyula. - Ne kiabálj, te: felköltöd az egész tábort!
- Jé, de szép volt! Nem láttátok? Egy csillag szaladt le az égen. Nohát olyan szép volt! Parancsnok úr, kérem, hová szaladt az a csillag?
A parancsnok úr először is csitítani próbálta a kis Tibit, akit a fiúk csak «Tiká»-nak neveztek. Ő volt a tábor legkisebb tagja. A mult héten vizsgázott a negyedik elemiből és csak a Pista bátyja rimánkodására hozták el a táborba.
- Te, Tika, igazán beszélj ám csendesebben, - szólt rá a parancsnok úr; hadd aludjanak a fiúk. Hogy hová szaladt az a csillag? Bizony a vesztébe. Látod, kis fiam, az a csillag elszakadt az éltető, melegítő, fénytadó középpontjától, a Naptól és most belerohan a sötét semmibe, az űrbe.
- De kár érte! - vélte Tika. Pedig olyan fényes volt! Volt olyan nagy, mint egy dinnye.
- No annál talán egy kissé nagyobb volt - tette hozzá mosolyogva Ferkó, a segédtisztünk. Tudod-e Tika, hogy vannak olyan csillagok is, amelyek százszor nagyobbak, mint a Földünk!
Vissza