Az urak

Előszó

Tolnai Lajos írói pályájában jelentős állomás Az urak című regény megjelenésének éve, 1872. Több, mint egy évtizedes irói múlt állott már ekkor mögötte. Költemények, melyek alapján Arany János egyik legtehetségesebb követőjének tartották, rajzok, novellák, amelyek megszerezték számára a nagytekintélyű Kisfaludy Társaság tagságát, Eötvös József, Gyulai Pál és mások elismerését. Pedig ezekben még nem az igazi Tolnai szólalt meg. Itt még nem tett egyebet, mint az elődök által kitaposott ösvényen haladva bemutatta a Duna menti kisvárosok és falvak életét, ábrázolta az értelmiségi kisemberek nehéz sorsát, a vidéki nemesség állóvízszerű életét. Az urak lezárja ezeknek a műveknek a sorát, de ugyanakkor ezzel a regénnyel kezdődnek a kiegyezés korát egyre élesebb szatírával ábrázoló művek.
A regény megjelenésekor Tolnai már nemcsak a dunántúli falvak és kisvárosok életét, nemcsak a pezsgésnek induló fővárost ismerte. Volt alkalma betekinteni a jellegzetes erdélyi kisváros, Marosvásárhely mindennapjaiba is. Negyedik éve élt itt. Mögötte állott már egy kudarcba fulladt lapvállalkozás, tornyosulóban voltak körülötte az egyházi perek és huzavonák felhői, de a vásárhelyi pap, aki a Deák-párti nemesség és a szóhazafisággal tüntető látszatellenzéki iparos polgárság két malomköve közé került, íróilag még nem mérte fel a helyzetet. Az a világ, amely Az urak lapjain elénk tárul, még mindig gyermekkorának Duna menti világa, de a regény írójának szemlélete már a kiegyezés utáni korszakkal szemben elégedetlen, azzal szemben álló iró szemlélete... Vissza