Rádió-szakácskönyv

Előszó

Sohase hittem volna, hogy valaha szakácskönyv elé írok előszót.
Minden művészetek közül ugyanis a konyhaművészet az, amelyhez a legkevésbbé értek. Azaz hogy: egyáltalán nem értek hozzá. Tudnivalói közül is csak annyit tudok, amennyit az egykori világháború hányattatásai során minden katonának magától kellett megtanulnia, ha véletlen mostoha helyzeteiben nem akart éppen éhenhalni. De ezek az ismeretek persze csak a tűzrakástól a krumplisütésig vagy szalonnapirításig, legfeljebb a nyársonsült pecsenyéig terjednek.
Ha most mégis vállalkoztam rá, hogy előszót írjak ehhez a könyvhöz, annak két oka van.
Az egyik az, hogy akik e könyvet összeállították: a rádiónak fáradhatatlan és lelkes munkatársai.
A másik oka pedig az, hogy úgy vélem: ez a könyv valóban jó szolgálatot tesz a közönségnek.
A mai magyar sors naponta elénkvetíti azt a szót: áldozat.
A család áldozata - bárhogy nézzük is - az asztalnál kezdődik. Sok mindenről le kell mondanunk, a legnagyobb család: a nemzet kedvéért.
Azok a lelkes háziasszonyok, akik e kön5rvet írták, változatos egytál-ételeiknek sorával ezt az áldozatot akarják megkönnyíteni, elviselhetőbbé tenni, minden család számára.
Ez a szép és tiszta szándék pedig megérdemel nemcsak ilyen egyszerű előszót, amilyen az én hozzá nem értő tollamtól telik, hanem ennél sokkal méltóbbat is.
Így csak avval tehetem szívesebbé ezeket a szavakat, hogy végezetül ezt mondom: annyi megértés kisérje ezt a munkát, mint amennyi szeretettel, jószándékkal készítették.
VITÉZ SOMOGYVÁRY GYULA. Vissza