Nehéz szagú iszap felett

Fülszöveg

Ez a kötet - ha lehet - még inkább a kor, az 1938-1945-ös évek dokumentumaihoz, tény-támpontjaihoz kötött, mint az előző kettő volt: az 1971-ben megjelent Virág alatt, iszap fölött és folytatása a Fogy a virág, gyűl az iszap (1974). De akkor, a 80-as évek elején rendkívül időszerű is, hiszen romániai magyarságunk akkor már háromnegyed százados történetének eseményeit felidézve azt mondja el, hogyan próbálta a második világháború felé sodrodó Európában a Vásárhelyi Találkozóra összesereglett, majd ott maga Hitvallását megfogalmazó erdélyi magyar ifjúság a méltó kisebbségi lét és az épító román-magyar együttélés útját megkeresni: hogyan zárta be előtte ezt az utat a kirobbant világháborúval s a Bécsi Döntéssel a történelem, hogyan vívta a Dél-Erdélyben maradt kisebbségi magyarság a maga harcát a puszta megmaradásáért, mindenkitől magára hagyatva, mindenkitől "magas politikai meggondolások ütőkártyájaként" kezelve, s végül hogyan járta meg maga Kacsó Sándor is az 1944. augusztus 23-iki fordulat után a dél-erdélyi magyar értelmiség kálváriáját: az internáló tábort, amíg egy új világ születésének - ma már tudjuk: hiú - reményével 1945 nyarán ki nem szabadult onnan.
Ebben a harmadik könyvben, a benne megelevenedő emberi és kisebbségi magyar sorsokban akkor is, azóta is történelmi kérdések feszülnek: vajon melyik az a magatartás, amely nem csupán a puszta túlélést, de egy jobb, emberibb világhoz való jogunk érvényesülését is ígéri. A Gyárfás Eleméré-e, aki az Antonescu-diktatúra idején is fenntartott Magyar Népközösségben mutatkozó csekélyke cselekvési lehetőséget is elutasította - és börtönben halt meg? A Szász Pálé-e, aki kisebbségi magyar közössége érdekében kapcsolatokat épített ki a totalitárius hatalom felé - és börtönben halt meg? A Kacsó Sándoré-e, aki mindennapi aprómunkára (lapszerkesztésre, irodalomszervezésre) maradt Dél-Erdélyben, hogy a tirgu-jiu-i táborból egyenesen a Magyar Népi Szövetség alelnöki, majd elnöki székébe kerüljön, onnan pedig - "csak" egy könyvkiadó vidéki szerkesztőségének íróasztala mellé?
A történelem nagy - és az emberi sorsok kis - kérdőjelei közül jónéhány ma sem vesztette el időszerűségét, amikor az önéletrajzi visszaemlékezések e cenzúra által letiltott s csak Magyarországon (1985) kiadott harmadik kötete is a hazai magyar olvasó elé kerül. Tíz évvel a megírása után. Amikor az egykori Hatalom összeomlott, de öröksége változatlanul közöttünk van. Amikor az agresszív nacionalizmus mérgezőbb, mint valaha, amikor (ismét? még mindig?) kisebbségi létünk elemi feltételeiért kell harcolnunk. Vissza