Regöly

Előszó

A világháború utáni időkben a magyarországi közgazdaság a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodás nehézségeivel küszködik. Ennek megfelelően közgazdaságunknak lényeges és gyorsütemű átalakulás folyamatába kellett lépnie.
Ennek egyik legjelentősebb mozzanata az erőteljes iparosodás, indusztriálás és - ami ezzel együtt jár - a szembeszökő városodás, urbánizálás.
A gazdaságtörténelemnek ez a folyamata, amely Nyugat-európában már és erőteljesebben vette kezdetét, Magyarországban a világháború előtt, ellenkezően ható erők befolyása alatt, csak fölöttébb szerény határok között érvényesülhetett. A magyar államnak Ausztriával való vámuniója ugyanis a fejlődni törekvő magyar ipar elé, legyőzhetetlen akadályokat állított. És így a falvak fölös népességét, amely a csak korlátolt befogadóképességű mezőgazdaságban elhelyezkedni nem tudott, a városi ipar nem tudta átvenni. A kérdés részben úgy nyert megoldást, hogy a nyitva álló külföldi munkapiacok szívták fel hazánk gyökértelenné vált falusi népességét.
A világháború utáni önálló magyarországi vámhatár védelme alatt nagy lendületet vett a falusi népességnek a városokba való tódulása és az ipari pályára való átmenetele, amit még az a körülmény is előmozdított, hogy a kivándorlás - a külföld elzárkózódottsága folytán - a legnagyobb mértékben megnehezült.
Amily örvendetes és kívánatos ez az erősebb ütemű iparosodási folyamat, amely az állam részére is a fokozódott anyagi erőt jelenti, - éppen annyi veszélyt rejtenek magukban az ezen gyorsított ütemű városodással járó megrázkódtatások. Vissza