Két világ harca

Előszó

Részlet a kötetből:

"Fox Archibald Wellington, a Chicago Times tudósítója és Isenbrandt György, az ázsiai Dynotherm-társaság főmérnöke, együtt haladtak végig a berlini Bismarckdamm-on. Utjuk egy homokkőből épült óriási épület felé vitt, amely ott emelkedett magasba a Havelhid szomszédságában, monumentálisan és komoran, egy egész utcatömböt alkotva. Homlokzatáról aranyos cimer ragyogott messzire. Három búzakalász, amelyet egy sarló ölel körül. Alatta három betűből álló monogram: E. S. C.
Fox Wellington megszólalt:
- Pompás véletlen, hogy itt, egy berlini utcán találkozom veled. Különben utánad mehettem volna messzi Turkesztánba, a te drága Issi Kul-odba... ahol egyébként, ugy tünik fel nekem, nemsokára jó munka vár reám, mint ujságiróra, helyesebben: ebben az esetben mint haditudósítóra.
- Ugy gondolod, Fox?
- Igen, öreg komám, azt hiszem. Te más véleményen vagy?
- ...na, nem éppen. De...
- Semmi de, György. Légy oly szives és sorold fel nekem azokat az érveidet, amik a háború valószínűsége ellen szólnak?
- Tökéletesen tévedsz, édes Fox-om!
Nyugodtan, közönyösen mondta ezt Isenbrandt György. De ez a mondat az újságíróra ugy hatott, mint a sötét éjszakába lecsapó villám. Pillanatig földbegyökereztek a lábai.
- Mit akarsz ezzel mondani, György?
A mérnök feléje fordult és fürkészve nézett rá.
- Magam részéről ugy vélem - mondta, - hogy igenis sok érv szól a háború mellett. Csakhogy ám, sajnos, az én érveimet az E. S. C. direktóriuma nem igen fogja akceptálni." Vissza