Több mint vitatható

Előszó

A képekre vonatkozó megjegyzés:
Ennek a könyvnek a képei csupán egyszerű utalások a felidézett művekre, azoknak, akik már ismerik azokat, emlékeznek rájuk, és azoknak is, akik vágyat éreznek, hogy kapcsolatba kerüljenek velük. A nyolcadik fejezet, amely a fénykép azon korlátainak szenteltetett, amik az eredeti mű érzelmeinek közvetítésében nyilvánulnak meg, nem lehetett más. Azok a művek részesültek előnyben, amiket szeretek, ezért egyes negatív példák nincsenek illusztrálva; a középszerből nem sokat lehet tanulni, ezért higiénikusabb azokat nem publikálni. Egyébként is, ez a könyv a csábításé, nem pedig a leleplezésé.

Augusztus. Miután elhagytuk a szénné égett turistákkal teli Égei-tenger partját, Kis-Ázsia síkságain kelünk át. A bóbiskolást néhány satnya fa árnyéka, és - amikor ezek teljesen eltűnnek - a kizárólag az erre az esetre konstruált árnyékvető, eme hiteles és szép minimális „építészet" által nyerheted. Ez elkerülhetetlenül eszembe juttatja azokat a nádfonatú tetőket, amelyek gyerekkoromban védtek minket a naptól. Minő környezeti minőség rejlik ezekben az árnyékokban! A nádfonatok szigetelnek a melegtől, s - főleg, ha az ajtófélfáról függenek a szoba belső légtere határán, - világos színűek és fényvisszaverőek, az ajtóba rögzítettek, de áttörtek annyira, hogy a levegő cirkuláljon, szűrik a napfényt, olyan varázslatos ragyogó árnyékot létrehozva, mint amilyen Sorolta fenséges és kétes ifjait cirógatja a fürdő után. Még emlékszem arra is, hogy a „jobb" családok két önálló rétegű, gyékénnyel átszőtt árnyékolót helyeztek el szellőztetett szobájukra. Elődeink, bármely szociális osztályból jöttek is, megtették akár a lehetetlent is, hogy a naptól megvédjék magukat, mert ösztönösen annyira felismerték az egészségre káros voltát, amennyire mára már bebizonyított ismeret lett a bőrrák kialakulását eredményező hatása, mint ahogy a vizuális és termikus komfort magától értetődő érvei is. Vakító a napon akár olvasni próbálni is, de festeni egyenesen lehetetlen! A fehér kápráztat, a tónusok összetévesztődnek. A festők, akik a műtermükből kivonultak, hogy „au plain aire" fessenek, azonnal szembesültek a parancsoló kényszerűséggel, hogy munkájukhoz árnyékot teremtsenek. Ernyők és nagy szalmakalapok alatt jelennek meg festők és festőnők Sargent briliáns színes vázlatain. Csak a tél teljében tűnik a nap kellemesnek, jóllehet akkor is be kell zárni a szemünket, és sötét szemüveget kell hordanunk. Az év hátralevő részében milyen élvezetes az árnyékban tartózkodni! Látom a spanyol kultúra történetét, a harcedzett, de kissé ostoba bennszülöttekét, egészen addig, míg néhány arab nem tanácsolja nekik, hogy vonuljanak az árnyékba, és azóta... X. Alfonzot dicsőítő énekek, Velázquez, Jabugo sonkája, és minden egyéb... Az árnyékok annyira gazdagok és bonyolultak, hogy akár egy hierarchikus rendszerezést is indokolttá tesznek. Miután nem tudom, vajon létezik-e ilyen, személyesen már el is kezdtem készíteni és a pamflet végére - adatokkal - csatolom azt. Vissza