Mohács (rossz állapotú)

Előszó

Népek és nemzetek életében pár év nem játszik szerepet s így joggal és okkal mondhatjuk, hogy a Habsburgház uralmának megszünése Magyarország felett, összeesik 400 éves évfordulójával annak a nagy nemzeti katasztrófának, mely 1526. augusztus 29-ikén Mohácsnál lezajlott.
Még soká kényes kérdés, nehéz problemaként fog a nemzetre nehezedni az, hogy tovább szője-e a szálakat, a melyek századokon át a Habsburgházhoz kötötték, avagy végleg széjjeltépje azokat. - Az előbbi célt a legitimizmus zászlóhordozói vallják magukénak, kik bizonyos aulikus hyperloyalitástól fűtve álmodják vissza a rang- és módot osztó burgszellem melegét, az utóbbi cél a nemzeti közszellem megnyilatkozása, mely a szerencsétlen kimenetelű világháboru egyetlen pozitiv eredményét abban látja, hogy a korhadtságában szétesett Ausztria romjai fölé fejfának tüzte oda a végzet az imperialisztikus törekvéseiben szertelen Habsburgdinasztia hatalmát, melynek ez a szerencsétlen magyar nemzet századokon át volt szenvedő eszköze. Ezt a nemzeti közszellemmel semmiféle beteges hyperloyalitásnak letagadnia nem lehet, mert ez ott élt a Rákóczi idők borongó romantikájában, a 48-as szabadságharc «vörössipkásainak» csatakiáltásaiban, mai aggastyánok régen elhalt bölcsődalában és ott él mai is a nép dalos ajkán sokszor csipős paskillusokban:
Kossuth lova megérdemli a zabot,
Kétszer körüljárta Magyarországot,
Ha mégegyszer körüljárhatta volna,
Most a magyar, most a magyar osztrákmagyar nem volna. Vissza