Ószövetségi Szentirás I-III.

Előszó

Míg a Királyok könyve Izrael történetének legszínesebb részét inkább a külső politikai események távlataiban állítja elénk, addig az előttünk fekvő könyv Izrael történelmét főkép Izrael belső berendezkedésének szempontjából tárgyalja. Szerzőjét nem annyira a harcok és a küzdelmek, mint inkább Izrael vallási és erkölcsi kérdései érdeklik. Nagy történelmi eseményeken akárhányszor könnyedén átsiklik, ellenben szívesen időzik minden olyan intézkedésnél, mely Izrael belső vallási életének mélyítését s rendezését célozta. Csak természetes, hogy ennek következtében számos olyan részletre is kiterjed, melyet a Királyok könyvének szerzője csak kevéssé vagy egyáltalán nem érint. Épen azért könyvét, mely a héberben a Dibre hájjámím, vagyis az Idők története nevet viseli, a görög s utána a latin fordítás Liber paralipomenon-nak, vagyis a (Királyok könyvében) kihagyott dolgokról szóló könyvnek nevezi. Szt. Jeromos, a latin fordítás készítője, benne az üdvösség egész történetének krónikáját látta, s ma a könyvet általában a Krónikák könyvének szokták nevezni.
Valamikor egy könyv volt az egész, a görög fordítók azonban tartalmának önként adódó elhatárolódása szerint, épúgy, mint a Királyok könyvét, két könyvre osztották. Az első könyv Izrael történetét Ádámtól Saulig a főbb családfák közlésével állítja elénk. (1-9. fejezet.) Egykori olvasói előtt e rész kétségkívül nagy vonzóerővel és jelentőséggel bírt, mi azonban ma már számos helyen - sajnos - alig igazodunk el benne. Vissza