Mint Mohamed koporsója

Fülszöveg

A léleknek szüksége van a vigaszra és a fényre, és a gonosz hatalmát megtörő legkisebb siker is ellenállásra, továbbélésre: túlélésre bátorít.
Ilyen valóságos, mégis mitikus történet fűződik a lassan nyolcvanadik évébe lépú Michnay Gyula nevéhez, akinek 1951-ben sikerült a hírhedett recski haláltáborból megszöknie.
Michnay katonatiszti családban született, felmenői között többnyire evangélikus lelkészek voltak találhatók, felvidéki rokonságában voltak németek és szlovákok, nagynénje a trianoni szerződést kierőszakoló, Magyarországon félelmetes nevű franci miniszterelnök: Gerorges Clemenceau menye volt. Ő maga is katonatiszti pályára készült, 1944-ben a nácikkal és nyilasokkal szembeforduló ellenállási mozgalom résztvevője volt, 1945 után azonban pontosan tudta, hogy csak a megszállók személye változott, maga a megszállás maradt. Így hurcolta el a politikai rendőrság, került a hírhedett Buda-dél-i, majd a kistarcsai internálótáborba, végül Recskre, a magyar Gulágra, amely semmiben nem különbözött a szovjet rendszer más haláltáboraitól.
Recskről nem lehetett megszökni, Michnay Gyulának mégis sikerült: néhányadmagával kijutott a táborból, és neki egyedül sikerült Ausztriába menekülnie.
Most aztán a Mint Mohamed koporsója című emlékirat részletesebben is elmondja a híres szökés történetét, beleágyazva a szerző életének és családjának történetébe, kiegészítve emigrációs életének eseményeivel.
A raboknak az a névsora is hitelesnek bizonyult, amelyet a szökött fogoly emlékezetében vitt magával, több száz nevet tanulva meg. Michnay Gyula tanúvallomása eljutott az ENSZ keretében működő ideiglenes Kényszermunka Bizottsághoz is, és így hozzájárult ahhoz, hogy a nyilvánosság figyelme következtében, Sztálin halála után, a szovjet hatóságok részben felszámolják a kényszermunkatáborok rendszerét. Vissza