Értékrombolás

Előszó

ELŐSZÓ AZ „ÉRTÉKROMBOLÁS" HARMADIK KIADÁSÁHOZ
A Cél márciusi számában megjelent, Szerb Antal Irodalomtörténetével foglalkozó szerény ismertetésem, majd annak különkiadása óta, állandóan kapom magyar testvéreim lelkes üdvözleteit. Sokan kérnek belőle terjesztésre ma is, mikor az aránylag csekély példányszám már rég elfogyott. A magyar állásfoglalás ezen örvendetes megnyilatkozása és lelkiismeretem késztet arra, hogy legnagyobbjaink szándékos leértékelésével szemben A Célban megjelent tiltakozásomat ismételten kiadjam.
Igazolásomul álljon itt néhány kiszakított részlet a levelekből, melyeket jóbarátaim és teljesen ismeretlen emberek, egyházi, katonai, tudományos és irodalmi életünk kimagasló egyéniségei hozzám intéztek: „Szívből örülök, hogy a Szerb-féle Irodalomtörténet szellemére és irányzatára ilyen nyilt és az igazságot teljesen fedő iratot vehettem kezembe, amilyen a Nagyságodé. Sz. A. irodalomtörténetíró könyvei valóban gyanús törekvések melegágyai s megérettek arra, hogy megbélyegezze a magyar közvélemény nyilt szava. Különlenyomata a jótett erejével hat reánk."
„Hálásan köszönöm az ismertetést, mely nélkül nem lett volna alkalmam arra, hogy ezekről a dogokról tudomást vegyek és kijelentem, hogy annak minden szavával az elsőtől az utolsóig teljesen egyetértek. A közölt idézetek mélységesen felháborítják minden éplelkű magyar ember érzelmeit. Az embernek megáll az esze, hogy ilyesmi ma minálunk lehetséges. Még a népek között tomboló gyűlölség és az élethalálharc végletei közepette is tartózkodnak ma mérges gázok alkalmazásától. A magyar élet világában pedig szabad valakinek - valójában idegennek - magyar irodalmi kultúra címén olyan mérgesgázokkal rontani a levegőt, melyek alkalmasak arra, hogy gyökereiben pusztítsák el a magyar szellem nemes idealizmusát." Vissza