Vízellátó fővezetékek és hálózatok hidraulikája I.

Előszó

Hidraulikai ismereteink az elmúlt évtizedben jelentősen bővültek. A gépi számitás a csőhidraulika terén is lehetőségeket nyújtott tehermentesitett de követelményeket is támasztott. Lehetővé vált a gazdaságos csőátmérő fogalmának kiterjesztése hálózatok csőrendszereire lehetséges az együttmüködő ellennyomó magastárolók üzemének vizsgálata és az állandósult áramlás számos egyéb feladatának megoldása. A nyomáslengések klasszikus modelljét, a hullámegyenletet bővíteni lehetett a nyomáslengések közé ékelődő viz-ievegő keverékáramlással. Ezzel megszűnt az ellentmondás az elméleti számitások és a gyakorlati mérések eredményei között. A gépi számítás megköveteli a viz szállításának és elosztásának rendszeréhez tartozó elemek tulajdonságainak,jellemzőinek logikai és numerikus értelmezését. Ilyen elem például a tároló» jellemzőihez tartozik többek között kapcsolata a hálózattal. Szabatosan definiálni kellett a rendszer működését, üzemét jellemző fogalmakat is. A gazdaságosság, üzembiztonság fogalmát a korábbi szakirodalom szabvány, irányelv csak nagy általánosságban irta körül. A gépi számításhoz e fogalmakat logikai és numerikus összefüggésekkel kellett definiálni. Ily módon sikerült elődeink gyakorlati tapasztalatait számitógép-programjainkba beépíteni! A nem-permanens (nem - stacioner) áramlást ismertető irodalom a merev rendszer kifutását és a rugalmas rendszer nyomáslengéseit egymástól függetlenül külön-külön tárgyalta, az olvasóra bizva, hova sorolja be konkrét gyakorlati problémáját. Vissza