A Debreceni Színház 125 éve (1865-1990)

Előszó

A színház valódi eseménye az előadás. Ennek mint történésnek igazi megőrzője az emberi lélek. Mégis újra s újra kísérletek történtek arra, hogy összegyűjtsék e történés tárgyi elemeit, hogy jelei a későbbi nemzedékek számára is megmaradjanak. A létövezet e szférájában egyenrangú tárgy lesz egy színlap, egy fotó, egy végrehajtást elrendelő irat, egy ezüstkoszorú vagy akár egy fehér zsebkendő. A személyiség nagyságától persze magának a tárgynak is nő az értéke, de egy olyan kiállításra, mely a debreceni kőszínház százhuszonöt évének állít emléket, a személyiség eltűnik, feloldódik a múlt kollektív jegyében.
Debrecenben a színháztörténeti emlékek gyűjtésének kezdete a Csokonai Kör nevéhez fűződik. Az irodalmi kultuszban, amellyel az ő tevékenységüket megnevezhetjük, ugyanis kiemelkedő szerepet játszik a tárgyak gyűjtése, bemutatása. A kör 1898-ban a debreceni színészet száz éves évfordulója alkalmából kiállítást rendezett a kereskedelmi Akadémia Csokonai-szobájában, amelyre igyekeztek összegyűjteni a még fellelhető dokumentumokat. Felkutatják a valamikori debreceni színészeket vagy hozzátartozóikat. A kiállításon színlapok, a fotók mellett ott látható Petőfi színészi kardja, Lendvayról, Egressy Gáborról készült Barabás-féle metszetek, Szigligeti kézirata. Emléktáblát helyzetek el a hajdani Fehérló Fogadó helyén álló megyeháza falán és színházban díszelőadásokat tartottak. Vissza