Toldi/Toldi szerelme/Toldi estéje

Előszó

Toldi szerelme

E költemény nem a Horácz-féle "nonum prematur" igényeivel lép közönség elé. Jaj volna neki, ha e határidőt (mely ugyan háromszor is bőven lejárt) mint belbecse iránti fokozott követelményt állítanák vele szembe! Sőt nagyon tartok tőle, hogy a hosszú idő, mely alatt lekészült, nem erejének, hanem gyöngeségnek a bizonyítványa. Azért mentségre szorúl.
Toldi középső része nem az én saját választásom. Az I. rész sikere után kedvem jött még egy Toldit írni, s erre Ilosvainál már csupán a vénkori párviadal ajánlkozott; mert a mi azon kívül fenmaradt: a nagyon mesés prágai kaland, az özvegygyel való comicus jelenet, meg a sírrablás alávaló bűnténye, - semmikép sem látszott modern költői feldolgozásra alkalmasnak. Monda nélkül pedig - vagyis legkisebb támasz nélkül a hagyomány vagy história részéről - egész epikai költeményt csak mintegy az ujjamból szopni, ha tudtam volna is, nem akartam. mert éreztem már akkor, s később valahol tán meg is írtam, hogy mondai vagy történeti alap, - bármily csekély és töredékes legyen - adja meg ily költeménynek azt, a mit én "epikai hitelnek" szoktam nevezni. Tehát egy II-ik részre nem is gondoltam...

A szerző

Toldi estéje
(Végszó az első kiadáshoz)

E művet, alig nehány versszak pótlással, épazon alakban veszi a tisztelt közönség, mint ez nálam 1848 óta készen hever. E nyilatkozattal nem emlitésbe hozni; sőt megvallom, hogy az első kidolgozás óta, csak a legközelebbi napokban vevém azt átvizsgálás alá; miután soká haboztam, vajjon nem lenne-e jobb enyészetnek adni át, mint helyen s időn kivüli közrebocsátása által sikerét koczkáztatnom? Ugyanis, a körülmények nem azok többé, melyek befolyása alatt első Toldim született s napfényre került. Jelen mű lehetne époly kielégitő, a nélkül, hogy hasonló fogadtatásra tarthatnék számot. Mindazáltal, így is a mint van, elhatározám azt sajtó alá bocsátni; nem, mint a divó izlés igényeinek megfelelőt, de mint egy más kor szüleményét, egy hangot a multból, melynek, ha egyéb nem, - lesz tán mégis irodalomtörténeti érdeke...

Pesten, 1854 nyarán. A szerző Vissza