Idegen szavak szótára

Előszó

E munka szükséges voltát bizonnyal nem kell igazolnom. Valamint minden művelt nemzet nyelve, a mienk is telidestele van idegen szókkal, olyanokkal is, melyek jó honi szókkal helyettesíthetők, olyanokkal is, melyekre nincs saját szavunk. Sőt ha számokkal tüntetnék ki azt az arányt, melyben a művelt nyelvek szókincsébe idegen elemek tolultak be, az t hiszem a magyar nyelve arányszáma egyike volna a legnagyobbaknak; értelmiségünk oly sokáig élt minden tudományszakban a latin nyelvvel, oly sokáig használta azt még a közéletben is, hogy ezer meg ezer fogalomra a mult század elejéig még csak nem is kerestek megfelelő magyaar kifejezést. Ma már - jórészben hála a sokáig méltatlanúl csúfolt nyelvújító mozgalomnak - e latin szavak nagy része nélkül ellehetünk; haenm azért még most is annyi író él evlök szükségtelenül is, hogy a mai könyv- és ujságolvasó is egy-kétezer latin szó ismerete nélkül lépten-nyomon fennakad olvasmányában. E könyv legnagyobb része éppen ezért a forgalomban lévő latin szókat öleli fel: természetesen csak azokat, melyek nem lettek magyarokká, melyeket a a mai magyar ember idegeneknek érez. A lurkó, a turpisság, árkus, virtus, refomátus szó pl. latin ugyan, de nyelvünkben már nem idegen-szó, hanem meghonsúlt szó, s ezért e könyvben nem kellett helyet találnia.
Ugyanezen a szempont vezetett bennünket a más nyelvekből átvett kölcsön-szók dolgában is. A bankó pl. olasz szó, de seni sem érzi idegennek, ép úgy mint a parádét, a lakájt, a frakkot, a svihákot, a bekecset, a kamarát sem fogja senki az idegenszavak szótárában keresni. Vissza