A magyar tanítása az ötödik osztályban

Előszó

Részlet:
"Tavalyi évkönyvünkben megjelent egy dolgozatom: Magyar olvasmányok tárgyalása az alsó osztályokban (különnyomatban is). Ebben négy év tapasztalatairól számoltam be, elvekről, melyek vezettek, eredményekről, melyek igazoltak. Főleg arról beszéltem benne, hogyan dolgoztam föl tanítványaimmal az olvasmányokat. Ennek a munkának a folytatása szeretne lenni ez az írásom. Tavalyi dolgozatomnak nemvárt visszhangja támadt, voltak, akik nemcsak a beszámolót látták benne, hanem segédeszközt is. Ez legyen a mentségem abban, hogy ez a tanulmányom már nemcsak beszámolni akar egy év tanulságairól, de egy kissé segíteni is. A fönnálló körülmények miatt a pályaválasztó fiatalság érdeklődése a tanári hivatás iránt csökkenőben van, ami előbb-utóbb tanárhiányt idéz elő, esetleg színvonalcsökkenést. Ennek következtében nem látszik kizártnak az a föltevés, hogy a már működő tanárok vállaira az eddiginél is nagyobb teher fog nehezedni. Így létjogosultsága van minden olyan műnek, amely a tanári munkát - h csak kicsit is - de megkönnyíti. Bevallom, ezek a meggondolások is vezettek az itt olvashatók megírásában, így pl. abban is, hogy iparkodtam nagyszámú dolgozatcímet összeállítani. Továbbá a mostani tanári kar túlnyomó többségének az új módszert valóban új, gyakorlatban bemutatva sosem látta, neki magának kell utat törni, hisz talán a legfiatalabb korosztályt leszámítva egyikünket se tanítottak így, nincs előttünk gyakorlati példakép csak a fiatalabbaknak az, amit a gyakorló gimn.-okban láttak. Itt is hangsúlyozni szeretném azonban: nem törekszem teljességre, nem igénylem magamnak sem az újszerűség, sem a helyesség kritériumát. Nem akarok mintát nyújtani. A hang talán itt-ott magabiztos és önérzetes, sokszor szubjektív - főleg talán a magyar tanítás problémáit taglaló résznél - ezt a fogalmazás hevülete, a tárgy fontosságának átérzése diktálta így. Mert bár - egy kis logikai játékkal - most, hogy elkészültem vele, nem állítom, hogy az és úgy helyes, amit és ahogyan írtam, de viszont így írtam éppen azért ,mert így láttam helyesnek: csak azt tudom elírni, ami meggyőződésem. Szeretném dolgozatomat nagyon szerényen tenni oda, szinte odalopni észrevétlenül az érdeklődő asztalára. Nem, nem így kell tanítani, csak: így is lehet.
A már említett ok miatt az volt az eredeti tervem, hogy kész tanmeneteket közlök óravázlatokkal együtt az országban legjobban elterjedt tankönyveket figyelembe véve. Ez viszont éppen azt szolgálta volna, ami ellen legjobban kell küzdenünk: a tanári egyéniség, szabadság megkötését, a beskatulyázást. Így, mostani formájában tanulmányom mégis rugalmasabb, hisz nem annyira speciális tankönyv-olvasmányok részletes tárgyalásaival foglakozik, hanem magyar irodalmi értékek elemzésével, tanításának módszerével, már pedig egy Vörösmarty "Liszt Ferenchez"-e vagy Kisfaludy Mohácsa századok múlva is integráns részét fogja képezni a magyar irodalomnak, a módszer viszont lehet közös mindegyik tankönyvnél. Vannak, amiket előző tanulmányomban már kifejtettem (pl. magyarságismeret, népismeret, érdekkeltés, szemléltetés), ismétlésükbe nem bocsátkozom, az ott említett elvek azonban az idei iskolaévben is vezettek.
Pedagógia módszeres tanulmányt írni bizonyos szempontból hálátlan dolog. Catullus-szal szólva: szélbe és rohanó vízbe írt szavak. Nem időtállók, mulandók, mint maguk a pedagógiai módszerek. De akkor is: kortörténeti dokumentum: valaha így is tanítottak." Vissza