Hol sírjaik domborultak...

Előszó

A millecentenárium évében különböző, rá vonatkozó, vagy vele kapcsolatos pályázatokat hirdettek meg. Ezek egyikére jelentkezett Mihalik Mihály, kerepestarcsai restaurátor, aki honfoglalás kori emlékhelyet kívánt domborműves kőoszloppal megjelölni, de pályázatát nem vették figyelembe. Mint szakmai ajánlójában vetődött fel bennem az a gondolat, hogy minden egyes ismert honfoglalás kori temető-lelőhelyet meg kellene jelölni egy-egy emléktáblával, vagy emlékoszloppal. Ehhez azonban mindenek előtt a lelőhelyek listájára lenne szükség, ami eleddig nem lett összeállítva. Megpróbáltam ezt elvégezni. Tudatában vagyok annak, hogy jegyzékem nem teljes és lehetnek benne hibák is. Munkámat kísérletnek tekintem. Kérem, fogadják mindnyájan kellő megértéssel, kollégáim pedig tekintsék ösztönzésnek ahhoz, hogy végre létrejöjjön a teljes és lehetőleg hibátlan katalógus.
Az idő sürget. Lelőhelyeink jelentős része már megsemmisülhetett, a többi pedig még ma sincs teljesen feltárva. Egy részük esetében ez már nem is lehetséges. A többiek azonban megérdemelnék a tervszerű feltárást. Ezt az igényt már 1955-ben felvetettem, de mire 1959 őszén hazajöttem Oroszországból - ahol őseink nyomait kerestem - a MTA Régészeti Bizottsága másra bízta ezt a feladatot. Dienes István, néhány fiatalabb munkatárs bevonásával (Németh Péter, Bálint Csanád, Kovács László, Bakay Kornél és mások) meg is kezdte a feltárásokat, amit nem egy ponton sikerült is keresztülvinni, de ereje fogytával ez a munkája sajnos abbamaradt.
Amennyiben megvalósulna honfoglaló őseink sírhelyeinek megjelölése - egyelőre legalábbis a mai Magyarország területén - az kézzelfogható támpontot adhatna azok védelmére, hiszen egyre nagyobb veszélybe kerülnek régészeti emlékeink az országépítés egyébként nagyon örvendetes lendülete folytán. Emellett az emlékezés dicséretes ügyét is szolgálná. A mindenütt jeltelen honfoglaló magyar sírok komoly veszélynek vannak kitéve az építkezések során, mert korábbi felfedezésüket nem lehet megoldani. Az egyik legkirívóbb példa volt erre az egyik gazdag rakamazi temető elpusztítása (teljes leletanyaga máig sincs közölve!)
A temetők valós és becsült sírszámából megkísérelhető honfoglalóink lélekszámának megállapítása is. Erre nem tettünk szakszerű kísérletet, de adatainkból úgy tűnik, hogy a legtöbb eddigi becslés magasan meghaladja a realitás határát. A honfoglaló magyarság szigorú és rendezett katonai szervezetben érkezett, egyáltalán nem valamilyen szétzilált állapotban, és az etelközi vérszerződésben már rögzített ősi kereten továbblépve, új államot hozott létre. Vissza