Szakácsművészet 1922. április 1., szeptember 1.

Előszó

Részlet:

Minden iparágban döntő fontossággal bir az a körülmény, hogy milyen alapokra van fektetve a szakoktatás. A szakácsmesterségben pedig - hozzátehetjük - még ezeknél is nagyobb jelentősége van a képzés, az oktatás mikéntjének. Bizvást elmondhatjuk, hogy az igazi szakácsmesternek nem is egy, hanem több mesterséget kell alaposan megtanulnia, ha hivatásának magaslatára akar emelkedni. Mert például melyik szakácsmester akarhat boldogulni csupán a főzéssel? Hová jutott volna a szakácsművészet, ha a régi mesterek tanitásai nyomán a mai generáció kitűnő reprezentánsai nem hatoltak volna bele a vegyi tudományok titkaiba, ha nem ismerkedtek volna meg az állati anatómiával, a növénytannal, a cukrászati mesterséggel, nem is beszélve a francia nyelvről, de sőt az orvosi tudományról, amelyek mindannyia olyan nagyon sokszor vág bele a szakácsmesterségbe. Az elméleti és gyakorlati tudás olyan súlyos föladatai tárulnak a szakácsmesterség elé, amelyeknek, hogy birtokába juthassunk, jól kiépített és megalapozott oktatómódszerre van szükségünk. Enélkül nem tudjuk biztosítani a magunk előbbrejutását, de még kevésbé a szakácsművészet kulturális fejlődését.
Mindezek ellenére szomorúan kell megállapítanunk, hogy a szakoktatás terén nálunk nagy hézagosság tapasztalható. Szakiskolánk nem áll hivatásának magaslatán és igy nem képes mindazt nyújtani, amire - különösen jelenleg - az elárvult magyar szakácsmüvészetnek szüksége volna. Ez a ténymegállapítás nem akar bántás lenni, mert hiszen rögtön hozzátehetjük, hogy ez nem is lehet másképen. Vissza