Egyiptomi Gyűjtemény

Előszó

A jelenlegi Kiállítás a harmadik azok sorában, melyek az Egyiptomi Gyűjtemény 1934-ben történt megalapítása óta a múzeumlátogatók számára áttekintést nyújtanak a Nílus-völgy ókori kultúrájáról. A megalapítás dátuma természetesen nem a műtárgyak gyűjtésének kezdetét jelenti. Ez már több mint egy évszázaddal korábban elkezdődött azoknak az Egyiptomba látogató magyar utazóknak köszönhetően, akik egyre nagyobb számban keresték fel a piramisok országát, amely iránt a napóleoni expedíciót követően Európa szerte megnőtt az érdeklődés. Miután Champollion 1822-ben a hieroglifák titkait is megfejtette, tudósok, turisták, kalandorok serege indult Egyiptomba a fáraókori emlékek felkutatására. Ezt az időszakot a nagy európai múzeumok egyiptomi gyűjteményeinek megalakulása és gyors gyarapodása fémjelzi. A Magyarországra került műtárgyakat tulajdonosaik elsősorban az 1802- ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum számára ajánlották fel. A Nemzeti Múzeum első leíró lajstroma (Cimeliotheca Musei Nationalis Hungarici) 1825-ben már több egyiptomi műtárgyról tesz említést. Az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc bukása után a Török Birodalomban menedéket keresők közül sokan eljutottak Egyiptomba, közöttük a kalandos sorsú Sipos György. Az ő nevéhez fűződik Gyűjteményünk egyik szép darabjának, Sesonk trónörökös herceg szobrának Magyarországra kerülése (1862). Az 1867-es kiegyezést követően, a Monarchia területéről művészek, tudósok, gyógyulást kereső hazánkfiai és érdeklődő utazók keresték fel Egyiptomot. Később, a millenniumi ünnepségekre készülő országból Egyiptomba látogatók műtárgyak vásárlásával és azok különböző múzeumoknak történő adományozásával kívántak hozzájárulni a nemzet kulturális gyarapodásához. A Nemzeti Múzeumon kívül ekkor már az Iparművészeti Múzeum és a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára is figyelemreméltó egyiptomi kollekcióval rendelkezett. Ez utóbbi adott otthont, néhány évvel később, az első egyiptomi magyar ásatásból (1907) származó értékes leletanyag egy részének is. Vissza