Előszó
Részlet a könyvből:
Anyák napján.
Máriaföldi Erzsébet.
1925-ban gondoltak először arra, hogy az ifjuságban az édesanya szeretetét, mintegy felmagasztositva, ne csak őrizzük és ápoljuk, hanem...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Anyák napján.
Máriaföldi Erzsébet.
1925-ban gondoltak először arra, hogy az ifjuságban az édesanya szeretetét, mintegy felmagasztositva, ne csak őrizzük és ápoljuk, hanem mélyebbé, tudatosabbá tegyük, s erre az évből egy napot szenteljünk, a legszebb hónap legszebb napját: május első vasárnapját.
Teljék hát meg szivünk tuláradó szeretettel és simogassuk körül lelkünk minden melegével az elköltözött édesanya drága emlékét, s az élő fenséges lényét.
Anyák napja van! Anya! Milyen rövid szó s milyen mély értelmü! Mennyi fájdalmat, könnyet, szenvedést és mennyi örömet, kacagást, napsugarat jelent! Azok napja, akik életünket adták, kik álmatlanul ott virrasztanak bölcsőnk mellett, visszaimádkozzák életünket a halál küszöbéről. Az édesanya: istenáldás, kegy, áldozat, jótétemény. A világon miden teremtett valóságban van valami hiba, vagy gyöngeség, egyesegyedül az Édesanyában nincsen. Ő az Erő, ő az Áldás, ő a Magaföláldozás, az Önzetlenség. Amije van, amit adhat, azt mind gyermekének adja, mert neki csak egyetlen igazi boldogsága az, hogy mindenét gyermekének adhatja, neki áldozhatja. Az édesanya nemcsak a legjobb ezen a világon, de a legbölcsebb is, mert bölcseségét közvetlenül a jó Istentől tanulta, aki az Édesanya szivét teletöltötte az igazi boldogság legragyogóbb kincsével, a szeretettel.
Vissza