Budapest gyógyfürdői, uszodái és strandfürdői

Előszó

Budapest fürdőváros történelme az ókorban kezdődik és évezredeken keresztül vezet a mai, modern értelemben vett fürdőváros kialakulásához.
Magyarország gyönyörű fekvésű fővárosa kivételes helyzetben van: nemcsak ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi központ, hanem gyógyfürdőkkel is rendelkezik, melyeket a budai hegység keleti peremén gazdagon előtörő, sokoldalúan gyógyító hatású hévizek találnak.
E hévizek okozták, hogy a budai hegyek és a Duna partja közötti terület Európa egyik legrégibb állandóan lakott települése.
A rómaiak Pannóniában meghonosították fejlett fürdőkultúrájukat, felismerték a budai hévizek üdítő és gyógyító hatását és fürdőközpontot létesítettek e területen. Az óbudai dunaparti római kori ásatások leletei bizonyítják fővárosunk ókori magas színvonalú fürdőéletét.
A török hódoltság idején a budai fürdők fejlődése újabb lendületet kapott. A török másfélszázados megszállásuk alatt több fürdőt építettek Budán, egyesek még ma is megőrizték a kor építészeti jellegét /Rudas fürdő, Király fürdő/.
A XX. század elejéig a fejlődés megállt, a fürdőket elhanyagolták és csak a század elején indult meg jelentősebb fejlesztési program. A főváros saját kezelésébe vette a gyógyforrások felhasználásának ügyét és nagyobb építkezésekbe kezd. 1913-ban a Városligetben elkészült a Széchenyi gyógyfürdő, majd 1918-ban az akkori Európa egyik legjelentősebb fürdőközpontja a Gellért gyógyfürdő és szálloda. Vissza