Előszó
Részlet:
A' latin nyelv viszonya a' göröghöz.
Ötödik évi tudositvány a' Holdmezö-Vásárhelyi helv. hitv. nyilv. algymnasiumról 185 7/8. Irta Imre Sándor igazgató tanár.
„A' nyelv gyakran bölcsebb mint nemcsak a' köznép, hanem az azt beszéllök legbölcsebbjei is. Tűz-szikrához hasonló abban is, hogy villám gyorsaságával körözi az igazság lelkét, abban is, hogy bevonja megóvja az ókori bölcseség maradványait; bár gyakran kifárad az ember míg fölleplezi ezek rejtélyeit. Gyakran olly igazságokra vezet vissza, mellyek egykor tudva voltak, de a' mellyek idő folytában kimaradtak az ember látköréböl, és feledésbe mentek. Ezért mindazoknak, kik belső hivatást éreznek tanítani, világosítani . . . kötelességök jelentékeny részének kell tekinteni, hogy igyekezzenek kiásni, felszedni a' gondolatok és eszmék ama' becses kincseit, mellyek nyelvökben lappanganak, tisztogatni emezt ama' megromlástól, mellyet az idő minden dolgon, és így a' nyelven is okoz; és azon lenni, hogy világosság szabatosság eszközöltessék mindenütt, hol zavar, homály vagy nehéz látás van." (Trench : Study of words I. VII. VIII.).
„E' század legnagyobb kutatási feladata az emberiség. Az emberiség valódi tudományai : a' történet, és nyelvtudomány" Renan E.
Ezen két idézettel, mint jelszóval, köszön be a' jelen érteközés ; ezzel köszönhet be folyóiratunk ezen negyedik évfolyama is. A' kik tanítani, világosítani akarnak, úgymond az idézett angol iró, azoknak kötelességök jelentékeny részének kell tekinteni, hogy igyekezzenek kiásni, felszedni a' gondolatok és eszmék ama' becses kincseit, mellyek nyelvökben lappanganak. A' jó hírű franczia iró pedig nem tartózkodik állítani, hogy e' század legnagyobb kutatási feladata az emberiség; 's hogy az emberiség valódi tudományai : a' történet és nyelvtudomány.
Vissza